Viszlát 2022! - évzáró bejegyzés

Sziasztok! Ezer éve nem írtam évzáró, évösszegzős bejegyzést, de az idei olvasmányaimat átgondolva lenne néhány, amit kiemelnék. 

Legkiemelkedőbb könyv

Colleen Hoovertől a Reminders of him lett a legnagyobb kedvencem idén, 2-szer olvastam már, de írtam róla külön is, úgyhogy itt annyira nem is fejtegetnémca gondolataim róla. Ha rámentek a címre eléritek a bejegyzést. Nagyon nagy hatással volt rám, biztos, hogy sokszor fogom újraolvasni és azóta is sokszor eszembe jutnak bizonyos momentumok a könyvből.

Legnagyobb pozitív csalódás

Ide egyértelműen a Filter nélkült tudom mondani Mészáros Dorkától. Nem voltak külösebb elvárásaim a könyv felé, de elképesztően tetszett, rengeteg fontos témát boncolgat Dorka abszolút tabuk nélkül, úgyhogy bátran ajánlom ezt is. Írtam róla külön, úgyhogy a címre kattintva eljuttok oda.

Illetve eszembe jutott még a Mindfuck series is, ami szintén hatalmas meglepetés volt, elképesztően beszippantott, tényleg alvást, tanulást feláldoztam az olvasás kedvéért. Vannak benne durva és gyomorforgató részek, de imádtam.

Negatív csalódás

Most sokakat sokkolni fogok, de ide Mona Kasten könyveit kell mondanom. Lehet, hogy a bookstán látott nagy hype miatt,de nálam nem arattak akkora sikert. Tetszettek, gyorsan haladtam
velük és nem volt szenvedés olvasni, úgyhogy egyáltalán nem azt akarom kihozni, hogy nem tetszettek, hanem azt, hogy nem tetszettek annyira,mint vártam. Ennek legfőképp a női főszereplők az okai, ezt a bejegyzésemben is említettem. Az 1. és a 4. rész még olvasásra várnak, hátha változik a véleményem, de én egyelőre 4-4,5 csillagot adnék.

Az év felfedezése

Idén sikerült eljutnom a tiktok könyves részére, vagyis booktokra és vegyes érzéseim vannak. Egyrész rengeteg új könyv került emiatt a kívánságlistámra, másrészt rengeteg könyv került a kívánságlistámra. Szerintem értitek a problémám:D Tényleg nagyon sok könyvet olvastam el a tiktok miatt,nézzük is ezeket:

-Mindfuck series, feljebb említettem, instán is írtam róla

-Reminders of him, ezt is kifejtettem

-Ana Huang: Twisted series (Twisted love, Twisted games, Twisted hate, Twisted lies

Egy négyes baráti társaság szerelmi életét követhetjük végig, Ana, Bridget, Jules és Stella a főszereplő lányok. Igazából mindegyik egy kaptafa, a férfi, akiről senki nem hitte volna, hogy szerelmes lesz mégis az lesz és van mindegyikben egy kis extra bonyodalom is. Friends with benefits, grumpy and sunshine és egy kis age gap. Nekem amúgy tetszettek, jó volt a kémia, a lányokat is bírtam, a férfiakat is, konkrétan 6 nap alatt olvastam el a 4 részt, elképesztő gyorsan lehet haladni velük. Ja és mindezt vizsgaidőszakban, de jól sikerült a vizsga. (Aztán nehogy ez felbuzdítson, hogy ezt megismételjem) Nekem ezek ilyen tipikus guilty pleasure olvasmányok, amiknek olyan különösebb mondanivalója nincsen, mégis teljesen elterelik a figyelmem és kikapcsolnak. De tényleg, egyik este azt mondtam,hogy na még egy fejezet és folytatom a tanulást,aztán legközelebb másfél órával később néztem az órára.

-Danielle Lori: Made sorozat, erről is találtok instán posztokat

-Mariana Zapata: From Lukov with love, erről pedig később tervezek írni, úgyhogy ez 2023-ban érkezik, addig is annyit mondanék, hogy a jégkorcsolya/műkorcsolya és a slow burn kedvelőinek KÖTELEZŐ!!!

Van még tervben számos könyv, ami tiktokon hatalmas hypenak örvend, az egyik ilyen Lauren Asher Dirty Air sorozata, ami forma 1-es témában íródott, aki ismer az tudja, hogy kiskorom óta hatalmas forma 1 rajongó vagyok, úgyhogy egyszerre várom nagyon a könyv olvasását, de félek is tőle. 

Legszebb borító:

Stephanie Garber: Once upon a broken heart

A történetet még nem volt időm elolvasni, de nagyon sok jót hallotta, úgyhogy mindenképp az év eleji olvasmányok között lesz.

Összesítés:

Nagyon sok szuper könyvet olvastam idén, kevés olyan volt, ami nem tetszett, úgyhogy jókat választottam. Szerintem idén már nem lesz alkalmam más könyvet befejezni, úgyhogy nézzük a számokat:

38 könyv (ebből 21 angol nyelven)

13336 oldal

Én meg vagyok elégedve, remélem jövőre is ilyen jó könyveket fogok választani.:) 

Ééééés dobpergés az idei top 3 könyvemnek!!!!

1. Colleen Hoover: Reminders of him

2. Mariana Zapata: From Lukov with love

3. Mészáros Dorka: Filter nélkül

+1: S.T. Abby: Mindfuck series

Köszönöm, hogy olvastatok és velem voltatok idén is, jövőre innen folytatjuk! 

Nagyon boldog Karácsonyt kívánok nektek és sikerekben gazdag Új Évet! 

Mona Kasten: Feel Again- Érezz újra - Könyvajánló

Sziasztok! Ma Mona Kasten sokak által kedvelt sorozatának 3. részéről szeretnék írni nektek. Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A második Mona Kasten könyvem sem okozott csalódást, nagyon élveztem az olvasást és tökéletesen kikapcsolt, pontosan ezt vártam a könyvtől, úgyhogy már ezért 5 csillag.

Sawyer már az előző részben felkeltette az érdeklődésem, nagyon izgalmas karakternek tűnt. Kíváncsi voltam, hogy a folyamatosan pörgő, bulizó fotós lány és a kissé félénk, kocka Isaac kapcsolata hogyan alakul.Sawyer megkéri Isaacet, hogy kicsit átalakíthassa,hogy vonzóbbá váljon a lányok számára. Ezt szeretné dokumentálni és a diplomamunkájához felhasználni. Nagyon kíváncsi voltam,hogy ez a szokatlan páros hogyan fog tudni együttműködni. A legtöbb rubin pöttyös könyvben fordított felállás a jellemzőbb, a menőbb, bulis férfi karakter és a félénkebb női karakter, de üdítő volt olvasni. 

Sawyer igazán belevaló, nagyszájú lány, akit nem kímélt az élet. Fiatalon elvesztette szüleit, csak Riley a testvére maradt neki, Melissa akihez kerültek is nagyon rosszul bánt velük. Valószínüleg emiatt is ilyen bizalmatlan mindenkivel szemben. Én kedveltem, de nagyon nem volt szimpatikus a reakciója Riley bejelentésére. Ha én lettem volna Riley helyzetében biztos rosszabbul reagáltam volna, annak ellenére, hogy valahol érthető a reakciója, mert félt attól, hogy így őt is elveszíti. 

Kettejük közül Isaacet kedveltem jobban, illetve nagyon sajnáltam, hogy ennyi bántalom érte korábban. Nekem tetszett a félénksége, de látszott, hogy ennél sokkal több és egy csupaszív ember. 

Nagyob jól kiegészítették egymást, Isaac kihozta Sawyerből a gyengédséget, Sawyer Isaacből pedig azt, hogy merjen kiállni magáért és a saját gondolataiért.  Neked eddig az ő párosuk volt a kedvencem.

A könnyed történet fontos mondanivalót is tartogat, hogy ne akarjunk másoknak megfelelni, csak saját magunknak, egy életünk van, nem szabad elpocsékolni arra, hogy különböző elvárásoknak megfeleljünk.

Ha könnyed, szórakoztató olvasmányt kerestek, akkor bátran ajánlom Mona Kasten sorozatát!

Mészáros Dorka: Filter nélkül - Könyvajánló

Sziasztok! Ma a Menő könyvek jóvoltából egy nagyon fontos és több szempontból hiánypótló történetet szeretnék nektek bemutatni.

A social media megjelenése új dimenziókat nyitott meg az emberiség számára, a kezdeti csodát azonban mára erősen belengik a negatívumok is. Ugyan a világ bármely tájáról információt kaphatunk egy pillanat alatt,akár beszélgethetünk is, megoszthatjuk örömünket,bánatunkat, de számos árnyoldala van a különböző platformoknak. Az instagram és a tiktok is tele van tökéletesnek beállított lányokkal/fiúkkal, akikre a mai fiatalok követendő példaként tekintenek, ezeknek az irreális elvárásoknak akarnak megfelelni. Online könnyű elhihetni az emberekkel, hogy valaki boldog és csodás élete van, miközben amint leengedi maga elől a telefont rögtön elhalványul a kamu mosoly,amit a kép kedvéért biggyesztett fel az arcára. Ha valaki csak a boldog pillanatokat rakja ki akkor az a baj, ha megosztja a negatívumokat is,akkor meg miért panaszkodik folyamatosan? Rövidre fogva a mai világban nincs olyan, ami mindenkinek megfelelne, vagy aki mindenkinek megfelelne. 

Mészáros Dorka a #Filter nélkül című legújabb történetében hasonló gondolatokat boncolgat egy fiatal lány, Írisz szemszögén keresztül. Írisz egy nagyon szép és nagyon okos lány, szinte kapkodnak érte, hogy modellkedjen, de ő eleinte nem kér belőle, az oldalait legjobb barátja, Karmi kezeli. Mindig is a tudomány érdekelte, a fizika, a biológia, mikrobiológus szeretne lenni. 

Amit negatív érzelemként írok le most az nem a könyv negatívuma, pontosan az ellentéte. Annyira jól megragadta Dorka ezeket a szituációkat, tökéletesen papírra vetette őket, pont ezért idegesítettem fel magam ennyire,mert ez így van a valóságban is. Nekem nagyon nagyon tetszett a könyv, főleg amiatt is amit az előbb kifejtettem, megjelenik benne a modell szakma annak minden szépségével és csúfságával, a social média, a szociális nyomás a társainktól és sajnos a párkapcsolati erőszak is. A könyv olvasása közben rengetegszer olyan ideges lettem, gondolkodtam azon, hogy abbahagyom, mert egyszerűen kikészített, de a valóságból sem lehet kilépni, úgyhogy olvastam tovább. Ali viselkedése háborított fel a legjobban, de a könyv majdnem összes férfi szereplője kiverte valamivel a biztosítékot. A történetben rengeteg, tabunak számító téma terítékre került, ha mindegyikről kifejteném a véleményem akkor sosem lenne vége ennek az értékelésnek, így igyekszem rövid lenni. Amit még nagyon fontosnak tartok, hogy megemlítésre került a képhamisítás, amit szinte bárki pillanatok alatt megcsinálhat és életem mehetnek tönkre, úgyhogy tényleg nagyon fontos figyelni arra, hogy mi kerül ki az internetre. 

Kötelezővé tenném minden fiatalnak ezt a könyvet. Nagyon fontos gondolatok vannak benne, amit nem ártana ha minél többen elolvasnának és megpróbálnánk megelőzni. 

Hawa volt az egyik kedvenc karakterem, de Győző is nagyon szimpatikus volt, mindketten segítőkészek voltak és a legjobbat szerették volna Írisznek. Karmit is kedveltem, de nem tetszett, hogy ő akarta folyamatosan irányítani Írisz oldalait, kicsit olyan volt, mintha a sajátjának képzelte volna és rajta keresztül próbált volna befutni,de ezt leszámítva bírtam. Polli is egyre szimpatikusabbá vált és Judit is, szépen lassan összecsiszolódtak egy családdá. Bea, Karmi édesanyja is nagyon szerethető volt, igazi pótanya. 

A végére hagytam azt a görény Aladárt, olyan ideges lettem azt a jelenetet olvasva, majdnem földhöz vágtam a könyvet. 

Tényleg nagyon nagyon ajánlom mindenkinek, hogy olvassa el ezt a könyvet, ahogy Dorka is írta, olvasás után nem ereszt el Írisz története.

Colleen Hoover: Reminders of Him - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma a Reminders of Himről szeretném megosztani a véleményem, elöljáróban annyi, hogy ez lett az örök kedvenc CoHo könyvem, nagyon-nagyon szerettem. 

Először Tiktokon jött szembe velem egy videó, majd elolvastam a fülszöveget és fel is került a kívánságlistámra. Hamarosan még több videót dobott fel az app, úgyhogy muszáj volt megrendelnem. Az olvasása a félév végéig tolódott, de 1 nap alatt ki is végeztem. Ma pedig megtettem ezt újra.:D Magyarul sajnos még nem elérhető, de könnyű a nyelvezete, gyorsan lehet vele haladni, úgyhogy ha valaki már B1-B2 szint körül van, akkor nyugodtan kezdje el! 

A fülszöveg alapján egy nagyon érdekes, szívszaggató olvasmányra számítottam, nem is csalódtam, szerintem ez CoHo legszívszaggatóbb regénye. Kenna most szabadult a börtönből, ahol 5 évet töltött, egy olyan hiba miatt, amely valószínűleg örökre kísérteni fogja. Rengeteget sírtam miatta, fiatal volt, elveszett és elkövetett egy végzetes hibát, majd kiderül, hogy várandós és így kell börtönbe mennie. Sokk érte sokk után, nem csoda, hogy lelkileg nem is bírta, majd jött az újabb pofon, hogy még csak meg sem nézhette a lányát, aki a Diem nevet kapta. Annyira elgondolkodtató volt a története, hiszen ha egy olyan hírt olvasunk, mint amit Kenna tett, akkor egyértelműen elítéljük, megvetjük, de közben egy édesanyáról beszélünk, aki hónapokig védelmezte, nevelte a testében a kislányát, majd elszakították tőle, neki pedig se kutyája, se macskája, se senkije. Leveleket írt Scottynak címezve, amelyben leírta, hogy mi történt azon az éjszakán, a börtönben és mindent, ami a szívét nyomja. Ezeken is rengeteget sírtam, sőt nevezzük inkább zokogásnak. 

Miután kiszabadult a börtönből, visszatért abban a reményben, hogy legalább láthatja kislányát, akit Scotty szülei és legjobb barátja neveltek eddig. Betér egy bárba, ahol összetalálkozik Ledgerrel és ezzel az amúgy sem egyszerű élete tovább bonyolódik. Ledgerért is nagyon fájt a szívem, szerencsétlen férfi kb. ketté szakadt érzelmileg, nem irigyeltem. Ledger vívódását nagyon át lehet érezni, meg lehet-e bocsátani egy ilyen tettet, elárulunk valakit ezzel a megbocsátással vagy egyáltalán mit tenne a másik ember? Annyi kérdést vet fel az olvasóban ezzel a történettel az írónő, hosszú ideig gondolkodhatunk rajta. Nem is tudom, hogy pontosan mit tettem volna a helyében. Ő volt az egyetlen, aki segíteni akart Kennának, minél inkább megismerte, annál jobban látta a másik oldalt és annál inkább vívódott, hogy mit tegyen. Kettejük kapcsolatának kibontakozását egyszerre volt gyönyörű és fájdalmas olvasni, fantasztikus történet. Az volt a kedvencem, amikor videókat mutatott neki, nem lepek meg senkit, ha azt mondom, hogy itt is sírtam. Szerintem maradjunk annyiban, hogy konkrétan roncs voltam olvasás közben, úgy éreztem, mintha velem történne minden, CoHo gyönyörűen tudja kifejezni az érzelmeket, számomra tényleg ez a könyve a csúcs és tuti, hogy még ezerszer el fogom olvasni. Ha megjelenik magyarul, akkor tuti magyarul is elolvasom, pedig nem szoktam ugyanazt a könyvet több nyelven is elolvasni, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy magyarul is ennyire földhöz vág-e.  

Én a magam részéről megbocsátottam Kennának és végigsírtam a történetét, imádkoztam érte, Ledgerért és Diem boldogságáért. Egy csoda az a kislány, annyira tiszta lelkű és szeretettel teli. 

Vegyétek, olvassátok, imádjátok! 

Kedves Evan Hansen - Könyvajánló

 Ma egy igazán különleges könyvet szeretnék nektek bemutatni, a Kedves Evan Hansent. Fogadjátok szeretettel! 

Először Anikó barátnőmtől hallottam a történetről és a musical zenéit is ő mutatta nekem, amit azután elkezdtem magamtól hallgatni, annyira megtetszettek. A könyv olvasására csak most kerítettem sort, de ahogy a mondás is tartja, jobb később, mint soha. Számomra így utólag derült ki, hogy a musical alapján írták a könyvet és nem fordítva történt, elég ritka az ilyen. 

A téma nagyon érdekes és egyedi, Evan Hansen egy véletlen hazugságba keveredik, amiből ahelyett, hogy kimászna, inkább még jobban belekeveri magát. Érthetetlen, hogy egy ilyen magának való, csendes fiú hogyan tud ekkora slamasztikába kerülni. Az is érthetetlen, hogy miért nem vallja be az igazságot. 

A történet elején megismerjük Evant, aki az édesanyjával él, a terapeutájától pedig azt a feladatot kapja, hogy magának címezve írjon levelet, amelyben leírja, hogy miket csinált, milyen pozitív dolgok történtek vele, egy ilyen levél okozza a vesztét, amely Connor kezébe kerül. Vagy inkább zsebébe, amelyet édesanyja talál meg és ezzel indul Evan kálváriája. Connor egy nagyon nagyon érdekes karakter számomra, egész végig azon gondolkodtam, hogy mi is vezette el addig ameddig és nem mondom, hogy teljesen megelégedtem a válasszal, maradjunk annyiban, hogy inkább meglepődtem
. Nagyon jó ötlet volt az ő szemszögét is beletenni, számomra sokkal érdekesebbé tette a történetet, hogy az ő belső gondolatait is végig tudtuk követni. Szerettem volna még többet megtudni róla, a családról és Zoeról. Evan barátai közül Jared volt a kedvencem, két annyira más karakter, de mégis jól kiegészítették egymást és imádtam az sms-eiket.

Elég sok kérdést felvet az olvasóban, megéri-e hazudni, hogy ne bántsunk meg valakit vagy azért, mert kellemetlen lenne az igazságot közölni? Mi a különbség egy apró füllentés és nagyon sok embert érintő, hatalmas hazugság között? Hol a határ a jóindulatból eredő kegyes hazugság és az igazságot rejtegető hazugság között? Evan és a barátai tényleg jól belemásztak, emaileket hamisítottak, alapítványt csináltak, de miért? Hogy Evannek ne kelljen szembenéznie az igazsággal? Nagyon elgondolkodtató volt az egész történet, ahogy említettem millió kérdést felvetett bennem és kíváncsian vártam, hogy mi lesz a kimenetele a hazudozásnak, de nem spoilerezek többet, így is többet árultam el, mint illett volna.:) 

Nem mondom, hogy ez egy könnyű történet volt, elég lassan is haladtam vele, mert mindig át kellett szellemülnöm az olvasáshoz, de megérte, különleges olvasmányként marad meg bennem ez a kissé depresszív sztori. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

A képek forrása: Pinterest

Baráth Viktória: A lótusz virága - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma a Szabadon sorozat legújabb kötetét hoztam nektek, remélem sikerül felkeltenem az érdeklődéseteket.

Sokan tudjátok, hogy Viki a kedvenc magyar írónőim egyike, mindig csillogó szemekkel várom a könyveit és ez most sem volt másképp. A napfény földjét pár hete olvastam, úgyhogy élénken él bennem a történet és Elizabeth személyiségfejlődése, sőt mondhatjuk páli fordulatnak is. Majdnem letettem a könyvet annyira idegesített kezdetben Elizabeth, konkrétan kibírhatatlan volt a nyávogása és ignoranciája. Hálistennek kitartottam és végig követhettem a fejlődését, ami elképesztő volt. Hajlandó volt levenni a szemellenzőt és meglátni, hogy a londoni életén túl milyen nehéz helyzetben élnek egyesek, sőt inkább nagyon sokan. A rendelkezésére álló forrásokat kihasználva segített Afrikában, majd egy kisvárosban telepedett le. Nyugodt napjait Ava bolygatja fel, aki Indiába vezérli Leah, Noah és Liam társaságában, hogy India csodáit mellett bemutassák a valóságot is, ami sokszor eléggé mellbevágó. 

– A világ nem fog megváltozni – magyarázza. – Az emberek sem. A legokosabb, ha mindenki elfogadja a sorsát, és megpróbálja a legjobbat kihozni belőle.

A négyes fogatnak számos sokkoló helyzettel kell szembenézni útjuk során, a kolduló gyermekektől kezdve, az életveszélyes hajókon át mindennel szembe kell nézniük, de ahogy az előző kötetben megismertük, Elizabeth a szép oldalát is igyekszik megmutatni, hogy hogyan lehetne fejlődni és megoldást keresni a helyzetre. India csodaszép tájaira is eljutunk a könyv lapjain, megismerkedünk a buddhizmussal, szerzetesi léttel és számos más érdekességgel. 

Most a romantika nem kapott túl nagy szerepet, amit annyira nem is hiányoltam, nagyon lekötött a cselekmény, a kultúra megismerése. A szerelem helyett a lélek utazása került középpontba, mit tehetünk magunk körül ,lehetőségeinkhez mérten és fontos emlékezni arra, hogy egy életünk van.

Az írónő nem volt rest kutatómunkát végezni, hogy India minden szegletét, jót és rosszat is bemutasson nekünk. Ha szerettétek az előző részt ezt is ajánlom nektek!:)

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

Borsa Brown: Párban Nápolyban - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzés nem csak azért különleges, mert Olaszország a kedvenc országom, hanem azért is mert ez a 100. bejegyzés a blogon.:) De csapjunk is bele és beszéljünk a könyvről! 

Amikor megláttam a borítót és a címet, hogy Nápolyban játszódik, rögtön felkaptam a fejem, a fülszöveg pedig tovább fokozta a kíváncsiságom. A borító gyönyörű, imádom a színvilágot rajta. Ahogy említettem Olaszország a kedvenc országom, nagyon közel áll a szívemhez, Nápolyban is jártam, bár nekem annyira nem jött be, de érdekelt, hogy az írónő hogyan jeleníti meg és azt kell mondjam, hogy 10/10, tökéletesen megegyezik mindennel, amit tapasztaltam.  Nápolyban több világ kereszteződik, attól függ, hogy éppen melyik részen vagy. Az óvárosban szó szerint féltem a kis utcákban, sikátorokban, nem is akarom tudni mi csepegett a nyakba az erkélyekről, úgy kapaszkodtam a táskámba, mintha nem lenne holnap. A másik oldala pedig egy átlagos olasz város, tele boltokkal, sétálóutcákkal és pizzériákkal. Mutatok is egy-két saját képet, hogy milyenek is ezek a sikárok, ahol akár Isabella is egyedül sétálhatott.Nem túl bizalomgerjesztőek azt el kell ismerni, különösen nem sötétben.  

Isabella Amerikából érkezik Nápolyba, hogy egy gyilkosság gyanúsítottját felkutassa és börtönbe zárassa. Sajnos ez nem egy szokványos gyilkosság, hiszen Isabella unokatestvére, Mia az áldozat, akivel a DNS minták alapján az olasz maffia, Camorra tagjai végeztek, ezért is vezet az FBI ügynök útja a pizza hazájába. Szerintem kijelenthetjük, hogy Isabella megfelel a tipikus amerikai sztereotípiáknak, nem a legélesebb kés a fiókban, és még finom voltam. Azért mondjuk el mind egy imát, hogy a valóságban nem ilyen ügynököket alkalmaznak.  Ahogy említettem Isabella a Camorra nyomába ered, társa egy helyi nagyágyú nyomozó, a Camorra mondhatni szakértője, Matteo Mazzola lesz, aki kezdetben szkeptikus a nővel szemben. Mondjuk szerintem mindenki az lenne, miután egy FBI ügynök tűsarkúban és kiskosztümben libben be egy gyilkosság helyszínére... Szóval kettejük kapcsolata kissé viharosan indul, Isabella az ismeretek hiányában nem fogja fel a maffia működését és az egész szituáció veszélyeit, Matteo pedig próbálja megakadályozni, hogy valamilyen orbitális hülyeséget csináljon.  Matteo nekem nagyon szimpatikus volt, igazi olasz férfi, reggeli útközben a pékségben egy jó espressoval, ebédre pizza, csakis margherita, nem mindenféle kukoricás, gombás kreálmány. (Egyébként ha Nápolyban jártok tényleg javaslom, hogy legalább egyszer egyetek egy margheritát, hihetetlenül finom és sokkal másabb, mint amit nálunk árulnak margheritaként. Csatolok is róla egy képet.) Számomra teljesen érthető volt a kiakadása, amikor Isabella mindenfélével megrakott pizzát akart enni Nápolyban. 

Matteo vitte a hátán a sztorit számomra, az ő hátteréről szívesen olvastam volna még, hiszen ő ebben a környezetben nőtt fel és innen tört ki, valószínűleg azért is olyan sikeres, mert meg vannak a kapcsolatai. Szerintem egy nagyon érdekes karakter, sokkal érdekesebb, mint Isabella, aki hihetetlenül önfejű és ajtóstul ront a házba, ami csak rosszhoz vezethet. Nem szeretek női főszereplőket lehúzni, de FBI ügynökként lehetett volna több esze is. De tényleg Matteo miatt akár még egyszer is elolvasnám, főleg ha még többet meg tudhatunk róla. 

Két különböző világ került szembe egymással Matteo és Isabella személyeként, az olasz életstílus, amiről mindenki tudja, hogy kiabálós, hangos, de nagyon szerethető, és az amerikai sokkal ridegebb, énközpontúbb világ, de a végére sikerrel vették a kultúrális különbségeket és együtt tudtak dolgozni. 

A kémia bőven megvolt a szereplőink között, úgyhogy tényleg minden adott egy tökéletes nyári kikapcsolódáshoz, bár a kettejük közötti szikrák, akár télen is megmelengetik a légkört. 

Olaszország, dolce vita, pizza, olasz férfiak, kis maffia és tadamm: Nápoly

Néhány extra kép, ha valakit érdekel:

Még egy kis sikátor

Akadnak azért szép helyek is:)

Helen Hoang: Amit a szív diktál - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben Helen Hoang könyvéről osztanám meg a gondolataimat. Helen Hoangról szerintem nagggyon sokan hallottatok már, különösen akkor, ha azt mondom, hogy A szerelem egyenlete. Velem is milliószor szembejött, de sosem került rá sor. Az Amit a szív diktál fülszövege nagyon megtetszett, úgyhogy ez lett az első Helen Hoang könyvem. 

Maga a könyv három részre van osztva, utólag értettem meg, hogy mi alapján van ez a felosztás. Az első rész az azelőtt, a második a napjainkban és az utolsó pedig az azután.  Anna családját érintő esemény áll a hátterében. 

Ha már megemlítettem Annát, akkor beszéljünk is róla. Nekem nem volt túlzottan szimpatikus, idegesített, közben pedig tudom, hogy autista, neki sokkal nehezebb, mint egy átlagos embernek és sokkal több türelemmel illetve megértéssel kell felé fordulni, próbáltam alkalmazni én is. Kikészített, hogy egyszerűen nem volt hajlandó a saját belátása szerint cselekedni, állandóan azt csinálta,amit vártak tőle. Egy idő után mar nem csak a saját életére hatott ki,hanem máséra is,de nem spoilerezek. Engem borzasztóan zavar, ha valaki állandóan azzal foglalkozik,hogy vajon mit gondol a szomszéd erről meg arról.Hát kit érdekel könyörgöm?! Az embernek egy élete van és azt kell kihasználnia maradéktalanul. Szerintem senki sem akar tele megbánással visszanézni, hogy bárcsak ne azzal foglalkozott volna, hogy ki mit gondol róla. Amúgy sem lehet soha mindenkinek megfelelni, mindig lesz valaki, akinek nem tetszik ez vagy az. 

Szerencsére ez tanulható, Anna is fejlődött ebben a könyv végére,amit kifejezetten öröm volt olvasni. Végre kiállt magáért és a saját gondolataiért és helyesen cselekedett. 

Quant viszont imádtam, nagyon szimpatikus volt már az elejétől kezdve. A tetkós, ázsiai srác, aki az unokatesójával gyerekruhákat készít?! Jöhet! Csodálatos ember, megértő, jószívű és a végletekig kiállt Anna mellett, annak ellenére, hogy neki is megvoltak a maga nehézségei és problémái.❤️

Még muszáj megemlítenem, hogy mennyire hihetetlenül utáltam Priscillát, Anna nővérét. Azért kíváncsi lennék mi lesz vele, hátha változik, de a könyvben ki nem állhattam, Illetve tuti el fogom olvasni a másik két részt is a sorozatban. A végét kicsit hirtelennek éreztem, a kezdeti lassú felépüléshez képest gyorsan lezárta az írónő. Aki olvasta és szerette a többi könyvet, azoknak bátran ajánlom, kötelező olvasmány.

Két eléggé különböző ember, múltbeli nehézségek, de együtt megoldják túllendülnek a nehézségeken, a szerelem és a természetfilmek iránti szeretet legyőz minden bizonytalanságot. 

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!

Vi Keeland: Kockázatos kaland könyvajánló

 Sziasztok! Mára egy Vi Keeland könyvet hoztam nektek, úgyhogy akik szeretik a romantikus könyveket maradjanak velem.:)

Több könyvet is olvastam már az írónőtől, viszont most először születik bejegyzés. Az eddig olvasott könyveit is nagyon kedveltem, ha olyan olvasmányra vágyok, ami teljesen kikapcsol, akkor előszeretettel választok Vi Keeland könyvet. 1-2 nap alatt ki lehet végezni őket és tényleg teljesen beszippantanak. Ez a Kockázatos kalandra is igaz, de ez a történet mégis kicsit más volt, mint amiket eddig megszoktam. Sokkal mélyebb történetet kaptunk, Autumnnek és Donovannek is megvoltak a maguk démonai, amik végigkísérték az életüket és nagyban meghatározták jelenlegi énjüket. 

Autumn és Donovan megismerkedése igazán kalandos volt, hiszen egy összecserélt bőrönd hozta őket össze. Ennél már csak a bőröndök tartalma volt izgalmasabb.;) A Starbucksba szervezett rövidnek szánt csereakció egész hétvégésre nyúlt, kiélvezték egymás társaságát, míg Autumn fel nem szívódott Donovan legnagyobb bánatára. 

(Bevallom nekem az a legnagyobb félelmem repülés kapcsán, hogy valahol elmarad a bőröndöm és nem jut vissza hozzám, és amilyen szerencsétlen vagyok biztos nem egy szexi, tetovált ügyvédnél kötne ki.)

Donovan azért küzd, hogy üzlettárssá váljon a cégnél, ahol ügyvédként dolgozik, így kénytelen elfogadni a pro bono ügyet, amit a főnöke sózott rá. A sors fintora, hogy éppen egy olyan fiút kell védenie, akinek Autumn a szociális munkása, így 1 év után újra találkoznak. 

Nagyon imádtam Donovant, magabiztos, okos, nem mellesleg szexi, ja és majdnem kihagytam, hogy imádja a növényeket, beszél hozzájuk és idegességében locsolgatja őket. Ezeken a részeken jól szórakoztam. A méretre szabott öltöny alatt pedig számos tetoválást rejteget, amelyek arra emlékeztetik, hogy honnan jött. Nem volt egyszerű gyerekkora, őt is letartóztatták párszor, drogos anya mellett nőtt fel, így meglett volna minden oka, hogy ennek az életnek a rabja maradjon, de ő felül tudott emelkedni és hátrahagyni ezt, ugyanakkor nem felejtette el, hogy honnan jött és kik segítettek rajta. Itt meg is említeném Budot, aki arra szenteli az életét, hogy segítsen és ételt osszon az arra rászorulóknak. Donovannak is nagyon sokat segített, így számos vicces történettel szolgált Autumn számára (és számunka is). 

Ezek mellett nagyon türelmes, gyengéd és megértő, szinte tökéletes férfi, de tudjuk, hogy tökéletes nem létezik, úgyhogy maradjunk annál, hogy szinte az. 

Autumn is nagyon szimpatikus volt, neki is megvoltak a maga démonai, elég kemény volt olvasni, hogy milyen múltja volt és mit tett vele egy olyan ember, akiben megbízott. Érthető, hogy miért épített ilyen magas falakat maga köré és miért nem akar mélyebb, érzelmi kapcsolatot kialakítani, csak felszínes kapcsolatokat. Autumn nagy fejlődésen ment keresztül a könyv alatt, Donovan segítségével téglánként lebomlott a köré épített fal és elkezdett bízni Donovanben. 

Ez egy igazi slow burn románc, viszont közben megismerjük a múltjukat, így csak faltam a lapokat, szinte fel sem tűnt, hogy a végére értem. Ha valaki azt preferálja, hogy már az elején egymásnak ugorjanak, akkor nem biztos, hogy ezt a Vi Keeland könyvet javaslom. 

Nálam viszont egyértelműen ez lett a kedvenc könyvem az írónőtől, sokkal mélyebb, komolyabb történet, mint a többi, de ugyanolyan szórakoztató. 

Nagyon ajánlom azoknak, akik kedvelik a slow burn romantikát és Vi Keeland történeteit.

Köszönöm a recenziós példányt az Álomgyár kiadónak!

Vi Keeland - Penelope Ward: Park Avenue Player - Szerelem a Park Avenue-n - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésemben a sokak által imádott szerzőpáros nálunk legújabban megjelent könyvét hoztam nektek. 

Fülszöveg:

Átlagos ​napnak indult, aztán megtörtént a baleset.

A férfi, akivel összekoccantam, drága autót vezetett, és lélegzetelállítóan jóképű volt. Nagy kár, hogy egyben egy igazi seggfej is. Összevesztünk, hogy melyikünk hibázott, és azon is, hogy milyen lekezelő mondatok hagyták el száját. Végül megérkezett a rendőrség, mi pedig mentünk az utunkra, a biztosítótársaságokra hagyva a helyzet tisztázását. Nekem amúgy is oda kellett érnem arra az állásinterjúra, ami miatt annyira izgatott voltam. Ám az izgalom abban a pillanatban vált csalódottsággá, amikor megláttam, kihez is mentem interjúra. A koccanásos pasashoz. Upsz!

Persze hogy nem kaptam meg az állást. A gond csak az volt, hogy nagyon meg akartam. Pontosabban, szükségem volt rá. Ezért, bár Hollis LaCroix pont annyira volt ijesztő, mint sármos, visszamentem hozzá, hátha ki tudom könyörögni, hogy adjon még egy esélyt. Gondolod, hogy lesz egy része a történetnek, amikor szerelmesek leszünk, majd boldogan élünk, amíg meg nem halunk, ugye? Hát, az élet szép kis csavart labdákat tud dobni. És amit mi kaptunk, arra egyáltalán nem számítottam.

Merülj el a történetünkben!

Be kell ismernem, hogy meglepett a történet, mert a fülszövegben emlegetett csavart labdák úgy arcon találtak, hogy alig tudtam összekaparni az állam a földről. Olvastam elég rubin pöttyös könyvet, illetve úgy általánosságban is, de erre tényleg nem számítottam. Na de ne szaladjunk ennyire előre, menjünk vissza az elejéhez. 

Hollis és Elodie egy baleset kapcsán ismerkednek meg, már itt elkezdődik a kettejük közti csipkelődés, mindketten a másikat hibáztatják természetesen, de már itt éreztem, hogy egy szórakoztató regény elébe nézek. A kis csattanás után érkezett az első csavar, amikor kiderült, hogy Elodie bizony Hollishoz jelentkezett az állásra, amit végül nagy küzdelem árán meg is kapott. Haileyt nagyon nagyon kedveltem, szimpatikus kislány, aki sokkal érettebben gondolkozik, mint a korabeliek. Elodieval sok mindenben hasonlítanak, ami határozottan előnyösen hatott a kapcsolatukra. 

Elodie is abszolút szimpatikus volt, ugyan nem tökéletes, de emiatt nagyon élethű karakter. Pont olyan szerencsétlen, mint én. Számos csalódás érte, így fél kitárulkozni és bizalommal fordulni a férfiak felé. A csipkelődésük és kis játékuk (if you know you know) nagyon vicces volt, egyik sem riadt vissza a váratlan húzásoktól. 

Hollisra rátérve egyébként ő is egy teljesen szerethető karakter, a szerelmi csalódása után belevette magát a manhattani éjszakái életbe, hogy alkalmi partnerekkel élje ki magát. Mindkettejük kapcsán muszáj megemlítenem a fejlődésüket és azt, hogy tényleg öröm volt olvasni, hogy próbálnak megnyílni, gyógyulni és túllépni a múltbeli csalódásokon. Számomra fontos, hogy a szereplők tényleg átmenjek jellemfejlődésen a történet során, ha pedig romantikus történetről van szó, akkor pláne szeretem látni, hogy segítenek egymásnak jobb emberré válni, túllépni a csalódásokon. 

A mellékszereplőket is imádtam, Breet, Addisont és Hueyt. Buta madár mennyi gondott okozott szegény Hollisnak. :) Addison és Hollis kapcsolatát jó volt olvasni, hogy mennyire támogatják, ismerik a másikat és tényleg csak egymás javát akarják. Ilyen az igazi barátság, az pedig külön tetszett, hogy Addison és Elodie is megismerkedtek és jó kapcsolatba kerültek. 

Bree utoljára maradt, nem is véletlenül... nyilvánvalóan spoilerezni nem fogok ,úgyhogy nem árulhatok el semmit, olvassátok el és kiderül, hogy Elodie legjobb barátnője milyen szerephez is fog jutni a történetben, már utaltam rá.:D Hihetetlen erős, önzetlen karakter, aki megérdemel minden jót, örömet és szeretetet. Aki ilyen tettekre képes, az csodaszámba megy. Bree is egy csoda. 

Arra számítottam, hogy egy limonádé szerű, sírva nevetős történetet fogok olvasni, de a kettő néha különvált. Több, mint egy könnyed kis romi könyv, egy elgondolkodtató történet a csalódásról, gyógyulásról és az önzetlen legjobb barátokról. Abszolút pozitív csalódás volt, ugyan ez volt az első könyvem az írónőpárostól, de tuti nem az utolsó. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Ali Hazelwood- The love hypothesis - Könyvajánló

 Sziasztok! Megszavaztátok instán, hogy legyen blogbejegyzés a kömyvről, úgyhogy fogadjátok szeretettel. 

A könyv tiktokon jött velem szembe, elolvastam a fülszöveget, gondoltam majd egyszer elolvasom,mert annyira nem fogott meg, hogy rögtön rávessem magam. Ezután még milliószor szembejött, kisebb spoilerekkel együtt,ami végül meggyőzött, hogy megrendeljem. Vizsgaidőszak után végre sort tudtam keríteni rá és 1 nap alatt kivégeztem,annyira beszippantott.

Az eleje egy 3 évvel ezelőtti eseménnyel indul, amelynek fontos jelentése lesz a későbbiekben,de nem akarok spoilerezni. Viszont nagyon nagyon cuki❤️ 

Olive egy nagyon szerethető karakter, okos, vicces, kedves, bár nagyon szereti megnehezíteni kis hazugságokkal a saját életét. Bár aztán pont ezek a hazugságok segítettek bizonyos dolgokban, úgyhogy talán mégsem olyan hülyeség. Olive phd tanuló, a hasnyálmirigyrák korai felismerésével foglalkozik,melyhez sajnos személyes tapasztalatok is fűzik, főleg azok miatt választotta ezt a pályát és tekinti szívügyének ezt a témát. 

Adam az elején kevésbé volt szimpatikus, de aztán megszerettem, a mindig feketét viselő,visszafogott, ám annál kegyetlenebb és okosabb férfit. Rendkívül elismert és nagy név a szakmában, de nem arról híres, hogy lágyszívű lenne. Ahogy haladtunk a történetben megértettem, hogy mi a háttere annak, hogy ilyen nyersen fogalmazza meg a kritikát,de fontos, hogy sosem nem az adott személyt bírálja,hanem a munkát és a jó szándék vezérli. Egyetemi éveim alatt kevés olyan tanárral találkoztam, akinek tényleg az lett volna a célja, hogy a diákoknak minél több tudást átadjon és minél jobban megértsék, 1-2 ilyet tudok mondani, na de nem rólam van szó. 

Imádtam a közös szerdai randikat, hogy Adam mindig figyelt Olivera és ugyan mindig kinevette a hihetetlenül cukros és egészségtelen választásai miatt,de mégis ő jutott eszébe ezekről,amikor nem voltak együtt. Kettejük kapcsolata lassan alakul ki,de annál mélyebb lesz. Lopott pillanatok, apró gesztusok, pl. amikor Adam odaadta az utolsó salt&vinegar chipset,amit Olive elől csent el az automatából. Nagyon cukik voltak, imádtam. Nem gondoltam volna, de a spicy jelenet is elég spicy lett, bár ahogy a mondás tartja, it’s always the quiet ones.🫣

Viszont volt egy rész,egy félreértés,ami szerintem felesleges dráma volt, főleg annak tudatában, hogy nem tinikről beszélünk,hanem felnőtt tudós emberekről. Ezt az egy negatívumot tudom kiemelni,de ezt leszámítva nagyon szerettem és tuti újraolvasós lesz.  

A másik amit szerettem, hogy mennyire részletesen leírta az írónő az akadémiai környezetet, hogy miken dolgoznak. Külön öröm, hogy ezeket én is értettem.:D Nem csak annyit tudunk meg, hogy Olive ezzel foglalkozik, Adam azzal és csá, hanem tényleg végigkíséri a könyvet,ami mondjuk nem meglepő, hiszen az írónő is tájékozott a témában, Ő is szerzett PhD-t. 

Amit még szintén kiemelnék, az a mellékszereplők kidolgozása. Mindenkiről sok mindent megtudhattunk, a családi hátterükről is, az ő életüket is nyomon követhettünk. Anh annyira nem volt szimpatikus számomra, de Malcolm annál inkább. Imádtam Holdennel együtt,aki pedig Adam gyerekkori barátja. Tomot is meg kell említenem, de nem mondok róla többet,meg sem érdemli. 

Összességében egy kategóriájában nagyon jó könyvet olvastam, szerintem megéri a hypeot, nálam tuti újraolvasós, pár kedvenc részt be is jelöltem már magamnak. 

Atticus - Szeresd szabadon - Könyvajánló

 Sziasztok! A mai bejegyzésben Atticus verseskötetét hoztam nektek.

Nem titok, hogy én nagy rajongója vagyok az ilyen típusú könyveknek, instán és itt is említettem már Rupi Kaur könyveit, aki már évek óta része a vizsgaidőszakaimnak. Legfőképpen a nagyon elfoglalt időszakaimban szoktam ilyen versesköteteket olvasni, egy történetbe nincs időm belemerülni, de a kávém mellé vagy a szüneteimben pár oldalt kikapcsolódásként nagyon szeretek elolvasni. 

Atticus könyvére véletlenül bukkantam rá molyon,  amikor Rupiéhoz hasonló köteteket kerestem. Nálunk kevésbé felkapott a könyv, a megjelenésekor nem is hallottam róla, pedig szerintem egy kis hypeot megérdemelne, mert sok értékes gondolatot tartalmaz. 

Az ilyen kötetekről mindig nehezen írok, hiszen nincs olyan, hogy valakinek minden egyes vers tetszene, most sem volt így, de találtam jó párat, ami elnyerte a tetszésem. Sok általánosabb gondolat volt, azért hiányoltam a rupi kaur féle mélységet, érzelmeket. Inkább általános, kissé felszínesebb verseket tartalmaz a szerelem megéléséről, a szerelem kifejezéséről, amelyek között voltak jobbak és kevésbé jók is. 3 részre osztotta a művet, a szerelemben tényleg magáról a szerelem kifejezéséről ír, a lány részben már a női szemszög veszi át a hangsúlyt, a vadonban pedig inkább az élet, halál kapnak szerepet. A művészet is sokszor megjelenik a versekben, de összességében elmondható, hogy a versek témaválasztása nagyon széleskörű.

Inkább csak felvet egy-egy gondolatot, elindítva az olvasóban, hogy folytassa magában az adott témát. Több vers után én is percekig gondolkodtam még a témán. Végülis ez az olvasás lényege: kikapcsol, szórakoztat és elgondolkodtat.

Arra gondoltam, hogy néhány kedvencemet megosztom veletek, hátha felkeltik az érdeklődéseteket. 

A depresszió olyan, mintha az ember színvak lenne, és közben folyton azt hajtogatnák neki, milyen színes a világ.

Még azok is mérgezhetik a lelkünket, 

akiket a legjobban szeretünk.

 

Nem szerelmet akart, 

hanem hogy szeressék – 

az pedig egészen más. 

 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!