Sziasztok! Megszavaztátok instán, hogy legyen blogbejegyzés a kömyvről, úgyhogy fogadjátok szeretettel.
A könyv tiktokon jött velem szembe, elolvastam a fülszöveget, gondoltam majd egyszer elolvasom,mert annyira nem fogott meg, hogy rögtön rávessem magam. Ezután még milliószor szembejött, kisebb spoilerekkel együtt,ami végül meggyőzött, hogy megrendeljem. Vizsgaidőszak után végre sort tudtam keríteni rá és 1 nap alatt kivégeztem,annyira beszippantott.
Az eleje egy 3 évvel ezelőtti eseménnyel indul, amelynek fontos jelentése lesz a későbbiekben,de nem akarok spoilerezni. Viszont nagyon nagyon cuki❤️
Olive egy nagyon szerethető karakter, okos, vicces, kedves, bár nagyon szereti megnehezíteni kis hazugságokkal a saját életét. Bár aztán pont ezek a hazugságok segítettek bizonyos dolgokban, úgyhogy talán mégsem olyan hülyeség. Olive phd tanuló, a hasnyálmirigyrák korai felismerésével foglalkozik,melyhez sajnos személyes tapasztalatok is fűzik, főleg azok miatt választotta ezt a pályát és tekinti szívügyének ezt a témát.
Adam az elején kevésbé volt szimpatikus, de aztán megszerettem, a mindig feketét viselő,visszafogott, ám annál kegyetlenebb és okosabb férfit. Rendkívül elismert és nagy név a szakmában, de nem arról híres, hogy lágyszívű lenne. Ahogy haladtunk a történetben megértettem, hogy mi a háttere annak, hogy ilyen nyersen fogalmazza meg a kritikát,de fontos, hogy sosem nem az adott személyt bírálja,hanem a munkát és a jó szándék vezérli. Egyetemi éveim alatt kevés olyan tanárral találkoztam, akinek tényleg az lett volna a célja, hogy a diákoknak minél több tudást átadjon és minél jobban megértsék, 1-2 ilyet tudok mondani, na de nem rólam van szó.
Imádtam a közös szerdai randikat, hogy Adam mindig figyelt Olivera és ugyan mindig kinevette a hihetetlenül cukros és egészségtelen választásai miatt,de mégis ő jutott eszébe ezekről,amikor nem voltak együtt. Kettejük kapcsolata lassan alakul ki,de annál mélyebb lesz. Lopott pillanatok, apró gesztusok, pl. amikor Adam odaadta az utolsó salt&vinegar chipset,amit Olive elől csent el az automatából. Nagyon cukik voltak, imádtam. Nem gondoltam volna, de a spicy jelenet is elég spicy lett, bár ahogy a mondás tartja, it’s always the quiet ones.🫣
Viszont volt egy rész,egy félreértés,ami szerintem felesleges dráma volt, főleg annak tudatában, hogy nem tinikről beszélünk,hanem felnőtt tudós emberekről. Ezt az egy negatívumot tudom kiemelni,de ezt leszámítva nagyon szerettem és tuti újraolvasós lesz.
A másik amit szerettem, hogy mennyire részletesen leírta az írónő az akadémiai környezetet, hogy miken dolgoznak. Külön öröm, hogy ezeket én is értettem.:D Nem csak annyit tudunk meg, hogy Olive ezzel foglalkozik, Adam azzal és csá, hanem tényleg végigkíséri a könyvet,ami mondjuk nem meglepő, hiszen az írónő is tájékozott a témában, Ő is szerzett PhD-t.
Amit még szintén kiemelnék, az a mellékszereplők kidolgozása. Mindenkiről sok mindent megtudhattunk, a családi hátterükről is, az ő életüket is nyomon követhettünk. Anh annyira nem volt szimpatikus számomra, de Malcolm annál inkább. Imádtam Holdennel együtt,aki pedig Adam gyerekkori barátja. Tomot is meg kell említenem, de nem mondok róla többet,meg sem érdemli.
Összességében egy kategóriájában nagyon jó könyvet olvastam, szerintem megéri a hypeot, nálam tuti újraolvasós, pár kedvenc részt be is jelöltem már magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése