2020. május 10., vasárnap

Jason Reynolds: Hosszú az út lefelé





Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak! 

Sziasztok! A mai bejegyzésem témája egy nagyon különleges könyv, amit még januárban olvastam először, de akkor nem jutott időm megírni a bejegyzést róla és mindenképpen friss emlékekkel akartam nekiülni, úgyhogy újraolvastam és másodszorra is nagyon tetszett, de kétségkívül elsőre nagyobbat ütött. 

A történet középpontjában egy 15 éves fiú, Will aki olyan környéken él, ahol 3 szabály létezik: 1. Tilos sírni, 2. Tilos a besúgás és 3. Bosszút kell állni. Amikor tragédia éri a családot, Will kezébe veszi az ügyet és emlékezve a bátyjától tanult szabályokra eleget is tesz nekik. Az első kettő nem is okoz különösebb gondot, de a bosszú lépéséhez érve Will keze megremeg. Kövesse a szabályokat, vagy hallgasson a szívére, amely mást diktál? A döntésében életének fontos illetve kevésbé fontos személyei is segítségére vannak. 

Még sosem olvastam olyan könyvet, amely végig spam formában lett volna írva, de ez a könyv még a szokásos formát is felrúgta és a tördelés, szövegszerkesztés eszközeivel úgy játszott az érzelmeinkkel, ahogy csak akart. Az üres lapok, üres sorok számomra olyanok voltak, mintha Willel együtt mi is levegőt vehettünk volna egy pillanatra, mielőtt újra visszaránt a történet magába. Szükség is van 1-2 mélyebb lélegzetre olvasás közben, nem egy könnyed és vidám történetről van szó. Eléggé nyomasztó tud lenni, hiszen valóságalapja is van, méghozzá olyan valóság, amivel nem szeretünk szembesítve lenni.  

A legfőbb rész egy nagyon rövid, alig több mint egy perces liftezés alatt játszódik, amíg leér a 8. emeletről. Minden emeleten a múltjából egy személy lép a liftbe és Will olyan dolgokat tud meg, amikre nem is gondolt és amik alapjaiban változtatják meg a gondolkodását. Biztos, hogy rohanni kell bosszút állni? Biztos, hogy az az ember a tettes, akit ő gondol? Mi van, ha egy ártatlan ember életét veszi el? Képes egyáltalán ölni? Ezekhez hasonló kérdések játszódhatnak le a fejében, amíg meghallgatja a soha nem hallott történeteket apjától, ismerőseitől, gyerekkori legjobb barátjától és végül bátyjától. Az "utazás" során nemcsak a múltja jelenik meg, szembe kell néznie a jövővel, azzal, hogy meg akarja-e pecsételni a sorsát egy visszafordíthatatlan tettel elhamarkodottan, vagy hallgat az utastársaira és átgondolja, hiszen ők csak jót akarnak. 

Belegondoltam, hogy bizony ilyen eset a valóságban is megtörténhet azokon a helyeken, ahol gyakoriak a bandák, bandaháborúk pl. Dél-Amerikában. Gyerekek, fiatalok és már ilyen korán megpecsételődik a sorsuk, anélkül, hogy a legtöbben így akarnák. Ha tehettem volna megöleltem volna Willt és elmondtam volna neki, hogy nem kell követnie a szabályokat, nem kell bosszút állnia és ha akar sírhat és megállíthatja a körforgást. 

Nagyon ajánlom mindenkinek, aki kedveli a nem mindennapi témákat és a különleges könyveket. Nekem elnyerte a tetszésem, egyértelműen 5 csillagot kap ez a történet, a második olvasás csak megerősítette a véleményem. 
A diákoknak erősen ajánlott vagy kötelező olvasmánnyá tenném, szerintem nagyon elgondolkodtató lenne számukra és lehet, hogy sok mindenben megváltoztatná néhány fiatal hozzáállását. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése