Sziasztok! Mai bejegyzésünk témája a Szállj a dallal duológia 2. része, a Kapcsolatpróba, ami teljes mértékben méltó erre a címre. Az ezelőtti bejegyzésemből láthattátok, hogy az előző olvasmányom is Tibi egyik könyve volt, így jobban össze is tudom hasonlítani, hogy mennyire tetszettek.
Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!
Sokkal jobban tetszett, mint a Pokolba a jópasikkal, alig vártam, hogy visszatérjek a a Szép Remények gimi falai közé Hanna, Máté, Áron, Xiara és Dávid társaságába. Imádom, hogy ennyi különböző karaktert kaptunk és a különböző szemszögeiken keresztül követhetjük a történeteket. Érdekessé, változatossá és pörgőssé teszi, bár az események is szépen pörögnek, hiszen Hannáék továbbjutottak a városi fordulón és teljes erőbedobással készülnek a megyei fordulóra, ahol Hanna barátja Patrik is megméretteti magát. Ebben a részben megvoltak mindenkinek a maga problémái és gondjai, amikkel meg kellett birkózniuk, viszont mindig ott voltak egymásnak, segítettek, meghallgatták a másikat, ezek a pillanatok voltak a legszebbek. Nem mentek egymás agyára, mindenki élte az életét, de tudták, hogy fordulhatnak egymáshoz és a közösen töltött idő alatt mindent megbeszélték és öröm volt olvasni.
A kedvenc szereplőim Xiara és Dávid voltak, ők estek át a legnagyobb változáson , fejlődésen elkileg és testileg is egyaránt. Xiara lelki vívódásait az előző kötet végén napvilágra kerülő levélben már megismertük, ebben a kötetben pedig azt követhettük végig, hogy hogyan jut el oda, hogy mégis elfogadja magát, a származását, a bőrszínét és azt, hogy ezeknek a dolgoknak nagy részét önmaga kreálta és mások feleennyit nem foglalkoznak a dologgal, főleg nem később. Nem azt akarom mondani, hogy nincsen valóságalapja ezeknek a gondolatoknak, de egy részét viszont önmagunk kreáljuk. Xiara családja is szimpatikussá vált ebben a részben, ugyan nagyrészt külső nyomásra, de végre képesek voltak meglátni, hogy a lányuk mit szeretne és nem csak azzal foglalkozni, hogy ők mit szeretének. Elkezdtek megismerkedni a magyar konyhával, hogy Xiarának kedveskedjenek és a végére azt is elfogadták, hogy hagyni kell Xiarát a saját útján haladni. Tényleg igazi jellemfejlődést követhettünk végig náluk.
A fejlődés Dávidnál is megfigyelhető volt, aki már az előző kötetben átesett az egyik legnagyobb mérföldkövön, de a gyógyulást, felemelkedést ebben a kötetben is folytatta. Szerettem a mentalitását, nem adta fel, próbált mindenáron megoldást találni, hogy segítsen magán, ezért mástól is segítséget kért és nagyon- nagyon kitartó volt. Xiara és Dávid volt akiket a legeslegjobban szerettem, legszívesebben megölelném őket, de természetesen csak virtuálisan ugye.:D A többi karaktert is kedveltem, Hanna, Máté, Áron… talán Hanna volt, aki kevesebbet fejlődött az összes szereplő közül. Amit szeretnék kiemelni, az a szépirodalom vs szórakoztató irodalom vita volt közte és Patrik között. Kiposztolt egy bejegyzést a blogjára, aminek a címmel teljes mérték “Sznobizmus, avagy amikor fentről leszólják a szeretett könyveid. Hát kösz, NE!" Ezzel amúgy én is találkoztam már, akár bookstagramon is. Szerintem senkinek semmi joga beszólni bárkinek azért, hogy mit olvas. Nem mondom, hogy az összes szexi borítós könyvnek van mondanivalója vagy mély irodalmi értéke, de sokban igenis lehet felfedezni értékes gondolatokat. A többi meg szórakozást nyújt, én ezért olvasok. Szeretnék kikapcsolni, elmenekülni a valóságból és ha ebben a szexi fiúkás borítók segítenek, akkor legyen. Tartsuk tiszteletben egymást! Máté továbbra is a szívem csücske, a zongorázó rosszfiú, aki megváltozik a neki tetsző lány kedvéért??? I.M.Á.D.O.M.
Lenne valaki, akit szeretnék még külön megemlíteni, ez pedig Rajmund, aki igencsak előtérbe került ebben a kötetben és ez nagyon jót tett a történetnek, egy kis frissítés. Az ő életét is a rasszizmus keseríti meg roma származásának köszönhetően. Az tetszett, hogy elkezdett jó útra térni és kedvesebb, nem ítélkezőbb lenni, de talán kicsit gyors volt a pálfordulás.
Összességében tényleg azt tudom mondani, hogy Tibi ebben a duológiában zseniálisat alkotott, a változatosság, a humor, de mégis kellő komolysággal közelítette meg a témákat és tudott váratlan elemeket csempészni a történetbe, ugyan lehetne még egy rész, hogy kicsit jobban ki legyenek dolgozva bizonyos szálak, de engem így is megnyert. Ifjúsági történet, de mégis elgondolkodtatja az olvasókat, én bátran ajánlom mindenkinek, aki kikapcsolódásra vágyik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése