"A múlt velem marad, a jövő pedig feltérképezetlen és megváltoztatható. A miénk pedig, úgy képzelem, kiterítve olyan, mint az óceán: napfénnyel teli, mélykék és éjsötét."
Köszönöm a recenziós példányt a Menő Könyveknek!
Egy könyv tele könyvajánlókkal? Naná, hogy jöhet!
Még 2019 végén kezdtem ezt a könyvet, de valahogy mindig közbejött valami, nem kötött le eléggé stb. és csak most jutottam a végére, de nagyon megszeretettem. Az elején megismerjük, hogy Henry és a húga, George a szüleik könyvesboltjában dolgoznak. Először George és Pütheasz levelezését ismerjük meg amely a Büszkeség és Balítélet és a zombik című könyvben. Kettejüket nagyon kedveltem, talán még jobban is, mint Henryt és Rachelt. George elég antiszoc és ez megmutatkozik a sulis társasági életében vagy hiányában. Annyira ártatlan és gyönyörű kapcsolat, még akkor is, ha George nem tudta, hogy kit is rejt az álnév. Két ember, akik szerelmesek voltak egymásba, mégis a félelmeik miatt nem lehettek egymáséi.
Itt emelnék ki egy nagyon fontos gondolatot, szerintem ez sokunk életében jelen van. Féltek attól, hogy mit gondolnak mások és féltek talán még a saját érzéseiktől is. Azt hitték, hogy van idejük, ráérnek, de mégsem. Én is sokszor úgy vagyok vele, hogy majd valamikor, majd a jövőben, majd pár év múlva, de megfogadtam, hogy kihasználom a lehetőségeket és bátor leszek, még akkor is ha végül nem úgy alakul, ahogy terveztem. Egyszer élünk, legyen jó élményeink! Ez persze nem azt jelenti, hogy meg kell őrülni teljesen, de nem ért kicsit kimozdulni a komfortzónánkból és igent mondani. Szerintem ez egy nagyon értékes lecke, hogy ne féljünk a jövőtől és mások véleményétől.
A másik kedvenceim a könyves részek voltak, rengeteg már ismert illetve eddig nem ismert cím szerepelt és az Üzenetek Könyvtára, így más szereplők történeteit is megismerhettük és közelebb kerülhettünk a könyvesbolt összes dolgozójához. Az Üzenetek Könyvtára olyan részlege a boltnak, ahonnan nem lehet könyvet elvinni, de lehet beléjük jegyzetelni, üzenetet hagyni másoknak. Gondoljatok bele, hogy ott a kedvenc könyvetek és ti írtok bele kis jegyzeteket vagy, hogy mit jelentett nektek, valaki elolvassa és elkezdtek levelezni és ebből valami csodálatos dolog lesz. Bárcsak lenne itthon is ilyen. Bár találkoztam már olyan könyvtári könyvvel, amibe beleírtak.:D
A karakterek jellemfejlődése szimpatikus volt, mindenki próbált a regény során fejlődni és a legfontosabb, hogy felismerték, hogy hol is vannak azok a “problémák”, amelyeken lehetne változtatni.
A stílus elég szókimondó volt, de tetszett az írónő humorával együtt. Szerintem egy jó kis történet a szerelemről, gyászról és legfőképpen az újrakezdésről és az ezzel járó változásokról.
Kedvenc idézetek:
“Az emlékek ott vannak a szavakban. Erről aztán az a furcsa dolog jut eszembe, hogy az emlékeim vers minden egyes másolatában ott rejlenek, szóval bárki is olvassa ezt a verset, bármelyik kötetben, az emlékemmel is találkozik anélkül, hogy tudna róla.”
“…a viszonzatlan szerelem reggel is éppolyan szar dolog, mint este. Sőt, valószínűleg még szarabb, mert előtted van egy teljes nap.”
“A szeretet, amit a téged boldoggá tevő dolgok iránt érzel, szintén megingathatatlanok. Könyvek, szavak, zene, művészet – ezek fények, amik még egy elromlott univerzumban is világosságot hoznak.”
“A jövő még nincs eldöntve.”
“A tudomány nem mindig elég. Néha költészetre van szükség.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése