Connie Glynn: Beépített hercegnő + Hercegnő bevetésen - Könyvajánló

Köszönöm a Hercegnő bevetésem recenziós példányt a Menő könyveknek!

Sziasztok! A mai bejegyzésben a Rosewoodi Krónikák első és második részéről írnék nektek. Egymás után olvastam őket, úgyhogy inkább egyben írnék az eddig megjelent részekről.
Természetesen először a borító keltette fel az érdeklődésem, szerintem tagadhatatlanul gyönyörűek. Imádom a rózsaszín-kék-lila kombinációt, szóval a borító mindenképpen 5 csillag nálam.

A történet már nem egészen 5 csillag, inkább 4, mert voltak olyan dolgok, amik már kicsit túl mesések voltak az én 20 éves fejemnek, de nem is hiszem, hogy én lennék a célközönsége. Connie szerintem a saját álmait írta le, egy árva lány, aki a hercegnő szobatársa lesz és ezzel a barátsággal hirtelen a királyi család egyik, ha nem a legfontosabb tagjává válik. Nagyon hirtelen jött ez a barátság, főleg az, hogy valaki miért vállalja csak úgy random, hogy eljátsszon valakit és ezzel veszélyes szituációkba kerüljön? Meg ki hiszi el ezt? Azért, mert az édesanyjától kapott egy tiarát? Néhol tényleg egy hercegnős mesére hasonlított, de amint ezt megpróbáltam kizárni nagyon beszippantott a történet. Az első részben inkább az írónő által megálmodott világot ismerhettük meg és a Rosewoodot. Valószínűleg Connie szeretheti a Harry Pottert, mert itt is házakba vannak beosztva a diákok, 3 ház van: Ivy, Conch és Stratus. Mindegyiknek megvan a névadója, színei és megfelelő tulajdonságai, de itt nagyjából el is kanyarodunk a Harry Potter világától. Nem tudom miért, de nekem a Hex Hall is beugrott, de lehet, hogy ez már az én agyam szüleménye, hogy ahhoz a sorozathoz hasonlít. Szóval megvan a 3 ház, az igazi hercegnő, Ellie és Lottie Pumpkin, a wannabe hercegnő. A második részben pedig elindult a cselekmény. Számos diák csoki evés után furcsa tüneteket kezdett produkálni, a mi kis csapatunk pedig a rejtély nyomába indult. A nyomozásban fontos szerepe volt az iskola alapítójának, William Tuftynak.

Megismerkedünk a többi karakterrel, akik még fontosak lesznek a későbbiekben, Anastacia, Saskia, Binah, a Tompkins ikrek, Lola és Mickey és Jamie, akit nagyon imádtam. Miután kicsit feloldódott flegma uraság a kedvenc karakteremmé vált, imádtam a szarkasztikus humorát és Lottieval való kapcsolatát, ami a két könyv során szépen lassan, de érezhetően kezdett alakulni. Mindig kell egy kis romantika, de alapvetően a történet a barátságról és az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. A mellékkarakterek is nagyon érdekesek voltak, voltak akiket az elején kedveltem, voltak, akik meglepetést okoztak, de nem akarok spoilerezni.


Könnyen lehetett haladni a történettel, felkeltette és meg is tartotta az érdeklődésem végig. Nagyon olvasmányos és könnyed stílusban íródott, emiatt szerintem kisebb korosztálynak is megfelelő, akik jobban értékelik a nagyon mesés, szinte hercegnős történeteket. Ha ajándékot kerestek mondjuk általános iskolásoknak akkor tök jó választás lehet. 

Idézetek:
"Kedves leszek, bátor leszek, megállíthatatlan leszek."

 " – A világ néha nagyon hangos tud lenni, és az emberek, miközben igyekeznek a saját hangjukat hallatni, végül némaságra ítélhetnek olyanokat, akiknek tényleg szükségük lenne arra, hogy beszéljenek."

Cath Crowley: Szavak kékben - Könyvajánló

"A múlt velem marad, a jövő pedig feltérképezetlen és megváltoztatható. A miénk pedig, úgy képzelem, kiterítve olyan, mint az óceán: napfénnyel teli, mélykék és éjsötét."

Köszönöm a recenziós példányt a Menő Könyveknek!

Egy könyv tele könyvajánlókkal? Naná, hogy jöhet! 

Még 2019 végén kezdtem ezt a könyvet, de valahogy mindig közbejött valami, nem kötött le eléggé stb. és csak most jutottam a végére, de nagyon megszeretettem. Az elején megismerjük, hogy Henry és a húga, George a szüleik könyvesboltjában dolgoznak. Először George és Pütheasz levelezését ismerjük meg amely a Büszkeség és Balítélet és a zombik című könyvben. Kettejüket nagyon kedveltem, talán még jobban is, mint Henryt és Rachelt. George elég antiszoc és ez megmutatkozik a sulis társasági életében vagy hiányában.  Annyira ártatlan és gyönyörű kapcsolat, még akkor is, ha George nem tudta, hogy kit is rejt az álnév. Két ember, akik szerelmesek voltak egymásba, mégis a félelmeik miatt nem lehettek egymáséi. 

Itt emelnék ki egy nagyon fontos gondolatot, szerintem ez sokunk életében jelen van. Féltek attól, hogy mit gondolnak mások és féltek talán még a saját érzéseiktől is. Azt hitték, hogy van idejük, ráérnek, de mégsem. Én is sokszor úgy vagyok vele, hogy majd valamikor, majd a jövőben, majd pár év múlva, de megfogadtam, hogy kihasználom a lehetőségeket és bátor leszek, még akkor is ha végül nem úgy alakul, ahogy terveztem. Egyszer élünk, legyen jó élményeink! Ez persze nem azt jelenti, hogy meg kell őrülni teljesen, de nem ért kicsit kimozdulni a komfortzónánkból és igent mondani. Szerintem ez egy nagyon értékes lecke, hogy ne féljünk a jövőtől és mások véleményétől. 

A másik kedvenceim a könyves részek voltak, rengeteg már ismert illetve eddig nem ismert cím szerepelt és az Üzenetek Könyvtára, így más szereplők történeteit is megismerhettük és közelebb kerülhettünk a könyvesbolt összes dolgozójához. Az Üzenetek Könyvtára olyan részlege a boltnak, ahonnan nem lehet könyvet elvinni, de lehet beléjük jegyzetelni, üzenetet hagyni másoknak. Gondoljatok bele, hogy ott a kedvenc könyvetek és ti írtok bele kis jegyzeteket vagy, hogy mit jelentett nektek, valaki elolvassa és elkezdtek levelezni és ebből valami csodálatos dolog lesz. Bárcsak lenne itthon is ilyen. Bár találkoztam már olyan könyvtári könyvvel, amibe beleírtak.:D 

A karakterek jellemfejlődése szimpatikus volt, mindenki próbált a regény során fejlődni és a legfontosabb, hogy felismerték, hogy hol is vannak azok a “problémák”, amelyeken lehetne változtatni. 

A stílus elég szókimondó volt, de tetszett az írónő humorával együtt. Szerintem egy jó kis történet a szerelemről, gyászról és legfőképpen az újrakezdésről és az ezzel járó változásokról. 

Kedvenc idézetek:

“Az emlékek ott vannak a szavakban. Erről aztán az a furcsa dolog jut eszembe, hogy az emlékeim vers minden egyes másolatában ott rejlenek, szóval bárki is olvassa ezt a verset, bármelyik kötetben, az emlékemmel is találkozik anélkül, hogy tudna róla.”

“…a viszonzatlan szerelem reggel is éppolyan szar dolog, mint este. Sőt, valószínűleg még szarabb, mert előtted van egy teljes nap.”

“A szeretet, amit a téged boldoggá tevő dolgok iránt érzel, szintén megingathatatlanok. Könyvek, szavak, zene, művészet – ezek fények, amik még egy elromlott univerzumban is világosságot hoznak.”

“A jövő még nincs eldöntve.”

“A tudomány nem mindig elég. Néha költészetre van szükség.”