Sziasztok! Van jó pár elmaradásom könyvajánlók terén, igyekszem behozni magam velük, úgyhogy hoztam is egy újabbat. Ez volt az első Kollár Betti regényem, de biztosan nem az utolsó, engem megvett az írónő stílusa és az eddig megjelent könyveit is tervezem elolvasni. Szeretném megköszönni a recenziós példányt a kiadónak!
Fülszöveg:
De van, amivel ő sem számol. Például az új padtársával, a céltudatos és kitartó Konráddal, aki ugyanannak a csapatnak szurkol, és mivel balkezes, a könyökük néha összekoccan írás közben.
Vajon hogyan sikerül Lucának az új érzések, a szerelem, a tanulás és a sport között egyensúlyoznia?
Vásárold meg ITT.
Először is beszéljünk a borítóról, én nagyon szeretem az ilyen típusú borítókat, amikor nincsenek arcok, csak alakok és én képzelhetem el a szereplőket a fejemben. Tetszenek a színek, a kosárpálya, a naplemente, jó ránézni a könyvre, csak úgy, mint az írónő többi könyvére. 5/5
Bevallom kicsit nehéz volt visszarázódni a gimi világába, főleg a 9.osztályos korba, mert ezer éve nem olvastam egyáltalán ebben a korosztályban, de viszonylag gyorsan sikerült felvenni a fonalat, úgyhogy nagyon élveztem. Jó volt kicsit nosztalgiázni és visszagondolni az én gimis éveimre, az első napokra, bár nekünk nem volt kimondott gólyatáborunk, csak gólyanapunk, de azon is elgondolkodtam, hogy akkor mit csináltunk.
A történet azzal kezdődik, hogy Luca kicsit eltéved a Keleti pályaudvaron a Kosársuli gólyatáborába igyekezve és közben beleütközik Konrádba, akivel az elejétől egy húron pendülnek. Aztán a táborba érve el is kezdődik az ismerkedés és a csapatépítés, de Luca sajnos megsérül és emiatt el kell hagynia a tábort legnagyobb bánatára. Pontosan emiatt nagyon izgul az első iskolai napon, hiszen neki az ismerkedés első napjai kimaradtak. Ám a vonaton megismert Eszti és Csenge segítségére vannak és segítenek neki felvenni a fonalat.
Luca egyébként egy abszolút szimpatikus karakter, a korának megfelelően viselkedett, céltudatos, tudja, hogy ő bizony profi kosaras szeretne lenni és a magyar válogatottat képviselni és ezért kész minden áldozatot meghozni. Én is imádom a barackos túró rudit csak úgy, mint Luca illetve és is kétballábas vagyok, állandóan sikerül megsérülnöm valahogy.:)
Konrád is egy nagyon kedvelhető karakter, kicsit Cortez vibeja volt, nagyon laza, mindig késik, viszont nagyon kedves, segítőkész és Cortezzel ellentétben nem kell másfél évig várni, hogy valami interakció legyen főhőseink között. Emiatt is kedveltem ezt a történetet, a szereplők amennyire fiatalok, annyira őszinték voltak és megbeszélték a dolgokat, kitartóak, céltudatosak mind, ez a sportolói élet velejárója is. Konrád és Luca közös pillanatai pedig nagyon cukik voltak, imádtam olvasni ahogy egyre inkább megismerik egymást, kialakul köztük a vonzalom és a lopott pillanatokat a suliban. Konrád mindig ott volt , amikor szükség volt rá és segített Lucának.
Tetszett az is, hogy megismerhettük az osztály többi tagját is bővebben, Eszti és Csenge illetve Krisz lettek a kedvenceim, de Dominik és Klaudia is felkeltették az érdeklődésem, kíváncsi vagyok a továbbiakban mi történik mindannyiukkal. Úgyhogy nekem összességében a karakterek is elnyerték a tetszésem és alig vártam, hogy újra a kezembe vegyem a könyvet.
A sport nekem is mindig része volt az életemnek, sajnos a sérülések is, úgyhogy tudtam azonosulni ezzel a résszel. Az első sport, amit próbáltam az az aerobic volt, de az igazi szerelmem a tenisz lett, amúgy most is épp Wimbledon megy a háttérben.:) Részt vettem 1-2 versenyen mindkettőből, de alapvetően sosem volt célom, inkább csak hobbiból és szeretetből sportoltam/sportolok. Nagyon szeretem nézni is a sportokat, hatalmas forma 1 és foci fan vagyok, de olimpián, vb-n, eb-n a legtöbb sportot szívesen követem, ha időm engedi.:)
Nagyon-nagyon szerettem a fejezetek elején az idézeteket nagy játékosoktól, nekem ezek mindig plusz motivációt adnak, úgyhogy szívesen olvasok ilyeneket a nehezebb napjaimon.
Izgatottan várom a Kosársuli 2. részét, addig pedig elolvasom Betti eddig megjelent regényeit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése