Jennifer Mathieu: Moxie, avagy a vagány csajok visszavágnak - Könyvajánló

Sziasztok! A mai bejegyzésben egy igazi feminista könyvről, a Moxieról hoztam el a véleményem. 

A recenziós példányt nagyon köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak!

Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, beszéljünk egy kicsit magáról a témáról. Mi is az a feminizmus?

"A feminizmus olyan politikai eszmerendszer és a hozzá kapcsolódó emberi jogi mozgalmak gyűjtőfogalma, melynek közös célja a nemek közti egyenjogúság politikai, gazdasági, személyes és társadalmi szintű megvalósítása. A feminizmus – számos irányzatának köszönhetően – rendkívül sokrétű, és az élet szinte minden területén érezteti a hatását. Egyes mozgalmak kifejezetten a nők gazdasági helyzetével foglalkoznak, mások a fizikai biztonságára helyezik a hangsúlyt, legyen szó akár a családon belüli, akár a munkahelyi erőszakról, vagy épp a prostitúcióról. Akadnak olyanok, akik az egészségügyre specializálódnak, vagy épp a törvények és a jog oldaláról közelítik meg a kérdést. A különböző irányzatokat a közös alapaxióma tartja össze, miszerint: „A nőket, mint társadalmi csoportot, számtalan hátrányos megkülönböztetés és erőszak éri pusztán azért, mert nők.” A feminizmus célja tehát az, hogy a nők számára is biztosítsa azokat az emberi jogokat és lehetőségeket, amelyek egy férfit megilletnek." 

 

Sajnos a mai napig sokan összekeverik a feminizmus céljait, a férfigyűlölettel vagy éppen a férfiak elnyomásával, pedig itt egyenjogúságról van szó. Ahogy feljebb is írja a szöveg, amit idéztem, a nőket még a mai napig, a 21. században is számos hátrány éri, csak azért mert nők. Számomra talán az egyik legzavaróbb kifejezés a gyengébbik nem. Mitől gyengébb? Valaki találjon ki rá valami érvet, de inkább felejtsük is el. Számomra is nagyon fontos a két nem közötti egyenlőség, ne kezeljünk senkit máshogyan csak azért mert férfi vagy nő. 

Egyébként a feminizmusnak szintén több hulláma volt, de határozottan az egyik legfontosabb töréspont Virginia Woolf nevéhez fűződik. 1938-ban jelent meg Három adomány című esszéje, melyben rendkívül ironikus hangnemben bírálja az akkori társadalmat. Mindenképp szeretném elolvasni, illetve további műveivel is megismerkedni. 

A kis kitérőt remélem nem bánjátok, gondoltam megérdemli a téma, hogy egy icipicit boncolgassuk a bejegyzés elején.

A könyvről:

A fülszöveget még a megjelenéskor elolvastam, fel is keltette az érdeklődésem, de az utolsó lökést Anikó adta, hogy elolvassam és milyen jól tettem, hogy elfogadtam az ajánlást, mert az egyik kedvenc könyvemmé lépett elő. Moly alapján nem úgy tűnhet, de nagyon gyorsan tudtam haladni, miután belelendültem az olvasásba, teljesen kikapcsolt Vivian és a moxiek története. 

Vivian megelégeli az iskolájában jelen levő szexizmust és egyenlőtlen bánásmódot a lányok és a fiúk között, akiknek mindent elnéznek. Édesanyja után ő is fellép ez ellen és elkezd zine-okat készíteni, amelyekben kifejti a véleményét az iskolában fellépő különböző szituációkról és olyan akciókat tervez, mellyel össze tudja hozni azokat, akiknek szintén elegük van ebből a helyzetből. Szerintem nagyon feldobták ezek az illusztrációk a könyvet, bár én több zine-t is szívesen láttam volna, de nem panaszkodok. 

Számomra nagyon megdöbbentő volt, hogy a fiúk mit csinálnak abban az iskolában. A "nők a konyhába valók" című előadás sajnos nagyon ismerős, így az nem lepett meg, de a villámtapi. Na attól kinyílt a bicska a zsebemben, a legundorítóbb dolog a világon úgy hozzáérni bárkihez, hogy nem adott rá engedélyt, plána bizonyos helyeken. Mélységesen felháborító és elítélendő szerintem. Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy mi ebben a jó vagy poénos, és hogyan hagyhatják szó nélkül egy iskolában, ahol talán illene megtanítani a diákoknak, hogy ez nagyon nem oké, ha már otthon nem sikerült. Már a beszólogatás is sok, de ez...összeszorult a gyomrom is. 

A szexuális zaklatás mellett megjelenik a rasszizmus is, úgyhogy egy nagyon aktuális regényről beszélünk, amelyet minden fiatal lánynak a kezébe adnék, hogy olvassa el. Minden iskolába elkelne egy moxie csapat, aki helyrerázza a dolgokat, mert biztos vagyok abban, hogy minden iskolában megjelennek ezek a problémák. Illetve így a lányok is tudnák, hogy nincsenek egyedül és könnyebben fel tudnak szólalni. Sajnos szerintem kevés olyan lány/nő van, akit ne ért volna valamilyen formában atrocitás és ez borzasztó. 

Visszatérve a szereplőkre, Vivian és a többi lány karaktere is szimpatikus volt. Vivian egy csendes, visszafogott lány, de mégis képes volt ezt a mozgalmat elindítani, ami ezután halad a maga útján és egyre több lány becsatlakozott a maga ötletével, egyre többükhöz eljutott, szerintem majdnem minden lány részesévé vált a moxieknak. Vivian mellett még kiemelném Claudiát és Emmat, akik az elején még nem szkeptikusak voltak, de miután megértették és rájöttek, hogy őket is mennyit atrocitás érte becsatlakoztak. 

Nagyon fontos történet, amelynek nagyon egyszerű a nyelvezete, nem bonyolult egyáltalán és gyorsan lehet vele haladni. Mindenkinek ajánlom, különösen fiatal lányoknak, hogy tudják nincsenek egyedül és esetleg összefogva változást tudjanak elérni. De tényleg bárki elolvashatja, csak előnye származhat belőle. Az iskolákban is szerintem rendkívül hasznos lenne átbeszélni egy ilyen történetet.