Lia Louis: Kedves Emmie Blue - Könyvajánló

RENDELD MEG ITT!

Fülszöveg:
Hetekkel később a szintén 16 éves Emmie Blue a gimi sportpályájáról egy piros léggömböt engedett fel az ég felé, a nevével, az e-mail-címével… és egy titokkal. Egy titokkal, amelytől szeretett volna megszabadulni. 
Hetekkel később a 16 éves Lucas Moreau megtalálta a léggömböt Franciaországban, Bretagne partjainál, és levelet küldött a mellékelt e-mail-címre. Az e-mail épp akkor érkezett meg Emmie-hez, amikor a legnagyobb szüksége volt egy új barátra, egy biztos pontra az életében. 
Tizennégy évvel később Emmie és Lucas barátsága még mindig töretlen, csakhogy időközben a lány végzetesen beleszeretett a fiúba, az érzéseit azonban titkolja előle. Abban reménykedik, hogy Lucas felismeri, ő az igazi, az egyetlen lány, akivel boldog lehet. Emmie maga mögött hagyva szörnyű múltját egy idős hölgynél bérel szobát. Magányos, hisz alig tartja a kapcsolatot valakivel, mióta elküldték a legutóbbi munkahelyéről. Amikor Lucas bejelenti, hogy nagyon fontos kérdést szeretne feltenni neki, a lány meg van róla győződve, hogy ez lesz az a pillanat, amikor a fiú elárulja, ugyanazt érzi, amit ő… a pillanat, amikor az élete végre igazán elkezdődhet. 
Lucas azonban egészen másról vall… Elmondja, hogy kibékült a régi barátnőjével, és Emmie-t szeretné felkérni esküvői tanújának. Emmie Blue jövővel kapcsolatos összes terve kártyavárként dől össze, és hamarosan megtanulja, hogy amiről azt hitte, hogy tudja, arról csak hitte, hogy tudja. 
Van egyáltalán olyan, hogy eleve elrendelés? 
Igaz lenne a mondás, hogy ember tervez, Isten végez? 

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! 

Nagyon populáris lett az utóbbi időben ez a legjobb barátba szeretős téma, de mégis lehet újítani rajta, valami csavart belevenni. Nekem nagyon tetszett a Kedves Emmie Blue, jó kikapcsolódást nyújtott és sok vicces szituáció volt benne, jókat tudtam nevetni, de azért néhány könnycsepp is kicsúszott. 

Az alaphelyzet az, hogy Emmie és Lucas 16 éves koruk óta legjobb barátok, amióta Emmie lufiját megtalálta Lucas és válaszolt rá. Szinte elválaszthatatlanok, ugyanazon a napon van a szülinapjuk, mindig együtt is ünneplik. Mi ez, ha nem egy tökéletes táptalaj a szerelem kialakulásához?!  Vagyis az lenne... De Lucas másba szerelmes és éppen készül feleségül venni Mariet. Nem hiszem, hogy akármelyikünk túlzottan boldog lenne egy ilyen hírtől, miközben szerelmes az legjobb barátjába. Nyilván mindenki örülne a másik boldogságának, de azért na...nem lenne az 100%-os öröm. 

Be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy szerettem a könyvet és egy igazán jó történetnek tartom sem Emmie, sem Lucas nem lett a kedvencem. Lucas számomra kifejezetten ellenszenves volt, tipikusan az az ember, aki olyan mint egy napraforgó, arra fordul, ahonnan éppen a Nap süt. Azt mondta, ami az adott helyzetben a legjobb színben tüntette fel, hazudott és olyan dolgokat tartott titokban, amiket szerintem nem kellett volna. Spoiler nélkül sajnos nem tudok többet mondani, úgyhogy csak annyit mondok, hogy nekem tetszett az az irány amerre ment a történet. 

Emmiet kedveltem, de néha már túl sok volt a nyávogása, illetve nekem nem tetszett, hogy Lucas minden egyes szavára csapot-papot otthagyva ugrott, illetve az sem, hogy az elején egyszerűen nem vette észre, hogy mennyire kínos a jelenléte. Szerintem azért az embernek illik észrevenni, hogy mikor válik nemkívánatos személlyé egy társaságban. Ehhez nagyban hozzájárult az anyja, akit jó szívvel sem lehet édesanyának nevelni, hiszen egy édesanyának elsősorban a gyereke a legfontosabb és nem hagyja ott hetekre, nem alázza meg folyton. Édesapa nélkül nőtt fel, sokáig kereste, kerestette az iskolában is, emiatt át kellett élnie egy tragédiát is, ami örökre megpecsételte az életét. Nagyon sajnáltan, mert ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy olyan legyen amilyen, de szerencsére fejlődött és egyre jobban meglátta az igazat és több önbizalma lett. 

A két legkedvencebb karakterem Lousie és Eliot. Louise egy hihetetlenül aranyos idős néni, akinél Emmie szobát bérel. Kettejük közös olvasásai és beszélgetései igazán szívmelengetőek voltak, az ilyen jeleneteket minden szeretem olvasni, Emmie is sokat tanult Louisetól, aki segített Emmienek rájönni bizonyos dolgokra. Valahogy olyan jó tapasztalt idős emberek életét hallani, a papám történeteit is nagyon élvezem. 

Eliotot, Lucas bátyját is muszáj megemlítenem, az elején nem tudtam, hogy hogyan viszonyuljak hozzá, de egyre jobban megszerettem, brutál cuki gesztusai voltak és egy nagyon érdekes karakternek gondolom.

Spoilerezés nélkül nem tudok mást írni, így csak ajánlanám nektek, ha szeretitek a romantikus történeteket, jó mellékszereplőkkel, vicces és szívmelengető jelenettel és több cselekményszállal. Bon Jovi rajongóknak kötelező.:P