Lia Louis: Kedves Emmie Blue - Könyvajánló

RENDELD MEG ITT!

Fülszöveg:
Hetekkel később a szintén 16 éves Emmie Blue a gimi sportpályájáról egy piros léggömböt engedett fel az ég felé, a nevével, az e-mail-címével… és egy titokkal. Egy titokkal, amelytől szeretett volna megszabadulni. 
Hetekkel később a 16 éves Lucas Moreau megtalálta a léggömböt Franciaországban, Bretagne partjainál, és levelet küldött a mellékelt e-mail-címre. Az e-mail épp akkor érkezett meg Emmie-hez, amikor a legnagyobb szüksége volt egy új barátra, egy biztos pontra az életében. 
Tizennégy évvel később Emmie és Lucas barátsága még mindig töretlen, csakhogy időközben a lány végzetesen beleszeretett a fiúba, az érzéseit azonban titkolja előle. Abban reménykedik, hogy Lucas felismeri, ő az igazi, az egyetlen lány, akivel boldog lehet. Emmie maga mögött hagyva szörnyű múltját egy idős hölgynél bérel szobát. Magányos, hisz alig tartja a kapcsolatot valakivel, mióta elküldték a legutóbbi munkahelyéről. Amikor Lucas bejelenti, hogy nagyon fontos kérdést szeretne feltenni neki, a lány meg van róla győződve, hogy ez lesz az a pillanat, amikor a fiú elárulja, ugyanazt érzi, amit ő… a pillanat, amikor az élete végre igazán elkezdődhet. 
Lucas azonban egészen másról vall… Elmondja, hogy kibékült a régi barátnőjével, és Emmie-t szeretné felkérni esküvői tanújának. Emmie Blue jövővel kapcsolatos összes terve kártyavárként dől össze, és hamarosan megtanulja, hogy amiről azt hitte, hogy tudja, arról csak hitte, hogy tudja. 
Van egyáltalán olyan, hogy eleve elrendelés? 
Igaz lenne a mondás, hogy ember tervez, Isten végez? 

Köszönöm az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt! 

Nagyon populáris lett az utóbbi időben ez a legjobb barátba szeretős téma, de mégis lehet újítani rajta, valami csavart belevenni. Nekem nagyon tetszett a Kedves Emmie Blue, jó kikapcsolódást nyújtott és sok vicces szituáció volt benne, jókat tudtam nevetni, de azért néhány könnycsepp is kicsúszott. 

Az alaphelyzet az, hogy Emmie és Lucas 16 éves koruk óta legjobb barátok, amióta Emmie lufiját megtalálta Lucas és válaszolt rá. Szinte elválaszthatatlanok, ugyanazon a napon van a szülinapjuk, mindig együtt is ünneplik. Mi ez, ha nem egy tökéletes táptalaj a szerelem kialakulásához?!  Vagyis az lenne... De Lucas másba szerelmes és éppen készül feleségül venni Mariet. Nem hiszem, hogy akármelyikünk túlzottan boldog lenne egy ilyen hírtől, miközben szerelmes az legjobb barátjába. Nyilván mindenki örülne a másik boldogságának, de azért na...nem lenne az 100%-os öröm. 

Be kell vallanom, hogy annak ellenére, hogy szerettem a könyvet és egy igazán jó történetnek tartom sem Emmie, sem Lucas nem lett a kedvencem. Lucas számomra kifejezetten ellenszenves volt, tipikusan az az ember, aki olyan mint egy napraforgó, arra fordul, ahonnan éppen a Nap süt. Azt mondta, ami az adott helyzetben a legjobb színben tüntette fel, hazudott és olyan dolgokat tartott titokban, amiket szerintem nem kellett volna. Spoiler nélkül sajnos nem tudok többet mondani, úgyhogy csak annyit mondok, hogy nekem tetszett az az irány amerre ment a történet. 

Emmiet kedveltem, de néha már túl sok volt a nyávogása, illetve nekem nem tetszett, hogy Lucas minden egyes szavára csapot-papot otthagyva ugrott, illetve az sem, hogy az elején egyszerűen nem vette észre, hogy mennyire kínos a jelenléte. Szerintem azért az embernek illik észrevenni, hogy mikor válik nemkívánatos személlyé egy társaságban. Ehhez nagyban hozzájárult az anyja, akit jó szívvel sem lehet édesanyának nevelni, hiszen egy édesanyának elsősorban a gyereke a legfontosabb és nem hagyja ott hetekre, nem alázza meg folyton. Édesapa nélkül nőtt fel, sokáig kereste, kerestette az iskolában is, emiatt át kellett élnie egy tragédiát is, ami örökre megpecsételte az életét. Nagyon sajnáltan, mert ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy olyan legyen amilyen, de szerencsére fejlődött és egyre jobban meglátta az igazat és több önbizalma lett. 

A két legkedvencebb karakterem Lousie és Eliot. Louise egy hihetetlenül aranyos idős néni, akinél Emmie szobát bérel. Kettejük közös olvasásai és beszélgetései igazán szívmelengetőek voltak, az ilyen jeleneteket minden szeretem olvasni, Emmie is sokat tanult Louisetól, aki segített Emmienek rájönni bizonyos dolgokra. Valahogy olyan jó tapasztalt idős emberek életét hallani, a papám történeteit is nagyon élvezem. 

Eliotot, Lucas bátyját is muszáj megemlítenem, az elején nem tudtam, hogy hogyan viszonyuljak hozzá, de egyre jobban megszerettem, brutál cuki gesztusai voltak és egy nagyon érdekes karakternek gondolom.

Spoilerezés nélkül nem tudok mást írni, így csak ajánlanám nektek, ha szeretitek a romantikus történeteket, jó mellékszereplőkkel, vicces és szívmelengető jelenettel és több cselekményszállal. Bon Jovi rajongóknak kötelező.:P 

Abby Jimenez: Barátnak tartalak - Könyvajánló

Fülszöveg: 

RENDELD MEG ITT!

Őrülten vicces és szívmelengető történet egy keményfejű, pimasz nőről és egy szexi tűzoltóról, aki lángra gyújtja a szívét. 
Kristen Petersen nem szereti a drámát, az utolsó csepp véréig hajlandó küzdeni a barátaiért és nincs ideje olyan pasikra, akik nem értik meg őt. Ezenkívül van egy nagy titka: egy egészségügyi probléma miatt olyan beavatkozásra készül, ami után nem lehet majd gyereke. Érthető, hogy Kristen vegyes érzésekkel küzdve tervezgeti legjobb barátnője esküvőjét – főleg azok után, hogy megismeri a tanút, Josh Copelandet. 
A fickó humoros, szexi, sosem veszi magára Kristen gyilkosan gúnyos megjegyzéseit és nagyon jól tudja, hogy a legtöbb érzelmi viharra a mexikói kaja a tökéletes megoldás. Sőt még Kristen kutyája, Kaszkadőr is odavan érte. Az egyetlen bibi: Josh egy nap nagy családot szeretne majd. 
Kristen tisztában van vele, hogy a fickónak máshol kellene keresnie a boldogságot, de minél jobban és jobban egymásba gabalyodnak, annál nehezebben ereszti őt el. 
Abby Jimenez első regénye az egyik pillanatban megnevettet, a másikban pedig már a zsepidért kell nyúlni, a Barátnak tartalak ugyanis szellemesen, szókimondóan és fájdalmas érzéseket megmozgatva dolgozza fel a meddőség és a veszteség témáját.

Sziasztok! Mára egy nagyon szórakoztató, ugyanakkor tabutémákat feszegető könyvről hoztam el a gondolataimat. A megjelenésekor már felkeltette az érdeklődésem, hogy a nagyon fiatal, de súlyos nőgyógyászati problémákkal küzdő Kristen és a nagy családra vágyó Josh kapcsolata miként fog alakulni. Örülök, hogy elolvastam, igazán élveztem és másfél nap alatt végeztem, ugyanakkor volt olyan része, ami kevésbé tetszett, de erre majd mindjárt kitérek, előtte szeretném megköszönni az Álomgyár Kiadónak a recenziós példányt. 

Legfőképpen a téma tetszett meg, hiszen nem sok regényben fordul elő, hogy a főszereplők közül legalább az egyiknek problémái vannak és nem valószínű, hogy lehet gyerekük. Kristen már nagyon régóta fájdalmas menstruációval, állandó vérzéssel és fibrómákkal küzd, amelyek úgy tűnik lehetetlenné teszik, hogy anyává váljon, sőt valószínűleg a méhét is el kell távolítani, hogy végre fájdalom nélkül élhessen. Nem is gondolnánk, hogy mennyi nőt érint ez a probléma, viszont keveset beszélünk róla, mintha valami földöntúli dolog lenni, pedig sajnos természetes dologgá vált, hogy nők ezrei, százezrei küzdenek valamiféle menstuációs problémával, esetleg meddőséggel. Tudtátok, hogy Magyarország minden 4. házaspár meddő? Nagyon durva ez a szám, én is most olvastam utána. 

Nagyon fájdalmas volt olvasni, hogy Kristen mennyire szenved és mennyi fájdalmat él át. Jelenlegi barátja Tyler mellett bele is törődött, hogy nem lesz anya, mert a férfi sem szeretne gyermeket. Ám miután megismeri az új, szexi, ezermester tűzoltót, Josh-t megváltozik minden. Kettejük között azonnal feléled a kémia, le sem tudják tagadni a vonzalmat egymás iránt. 

Kicsit beszéljünk a karakterekről. Kristen sokszor idegesített. Sajnálom ezt mondani, mert nagyon sajnáltam, hogy ennyit kell szenvednie, de borzasztó sokat hisztizett, nagyon-nagyon makacs volt és egyszerűen képtelen volt meghallgatni mások véleményét. Josh elfogadta, könyörgött neki, de ő makacsul ragaszkodott a saját képzelt dolgaihoz és két kézzel tolta el a boldogság lehetőségét. Nem szeretem, ha valaki nem képes a másikat meghallgatni, így emiatt Kristen nem lett maradéktalanul a kedvencem. 

Josh pedig talán kicsit túl tökéletes volt a szuperhímivarsejtjeivel, de örültem, hogy végre nem egy ilyen tucatmunka volt a középpontban. Félreértés ne essék, nem a hasznosságukat vitatom, csak jó másról is olvasni. Joshsal összességében nem volt gondom, egy igazi álompasi, nem tudom létezik-e, de receptre írnám fel ebben az esetben, szimpatikus srác.

Volt egy másik szál is, a legjobb barátok Sloan és Brandon kapcsolata, amiről szintén jó volt olvasni, de talán kicsit drámai lett. 

Összességében a vége édesanyám szavaival élve nagyon szirupos lett, de a fárasztó sulis napok után tökéletes kikapcsolódást nyújt, egy szórakoztató, kellemes romantikus történet, világmegváltást nem kell várni, de szerintem egynek tökéletes, én ajánlom. 

BOLDOG OLVASÁS VILÁGNAPJÁT! OLVASSATOK SOKAT! ;)

Hercz Júlia: Arany és ónix - Könyvajánló

Sziasztok! Ma egy fantasyval készültem, ami egy magyar írónő tollából származik. 

Fülszöveg: 

Mi ​vár az út végén? Szerelem vagy halál? 
Különleges, veszélyes lények járják a 19. századi Angliát, akik a világokat elválasztó Fátyol résein szöknek át. 
Asarella tizenöt éves volt, a külvilágiak a szeme láttára meggyilkolták a szüleit. Ő lett Anglia egyetlen életben maradt őrzője, a Fátyol őre, ám ezt mélységesen titkolja. 
Hat évvel később Asarella úgy él, mint minden úri kisasszony, amikor különös levelet kap: halottnak hitt unokahúga életben maradt, és csak ő segíthet rajta. 
De hogy induljon el egyedülálló nőként egy ilyen illetlen kalandra? 
Szüksége van egy kísérőre. 
Dhelward, a híres earl, immáron tíz éve él emberek között, de a világ nem tudja róla, hogy holdvérű, egy félelmetes külvilági. Kínszenvedés számára minden nap az emberek között. Ráadásul ahhoz, hogy megőrizze képességeit, egy undorító bort kell innia… vagy varázserejű emberek vérét. 
Vajon miért lép kényszerházasságra a lánnyal? És ki küldte a titokzatos levelet? 
Útjuk számtalan veszélyes kalandon át vezet, de ki tudja, talán a legtöbbet akkor veszthetik, ha túl közel kerülnek egymáshoz… 
A lebilincselő és sodró lendületű regény a 19. századi Angliában játszódik, ahol az udvariasság és az életveszély kéz a kézben jár. Miközben a szereplők útra kelnek megmenteni valakit, szinte tapintható az érzéki feszültség, és számos izgalmas helyzetet szül. 
A történet a 8. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regénye.

Köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak a recenziós példányt! 

Már a megjelenés előtt felkeltette az érdeklődésem a történet, a fülszöveg alapján egy nagyon izgalmas történetre számítottam, de nem nyerte el a 100%-os tetszésem a könyv, amit nagyon sajnálok. Nem azt mondom, hogy nem tetszett, de valami hiányzott. Kicsit olyan volt, mintha az írónő rengeteg morzsát elszórt volna, de valahogy ezek nem álltak úgy össze.

A történet elején megismerjük Asarellat, aki egy acrif. Az acrifok védik a Fátylat, ami megvédi az embereket a külvilágiaktól. Asarella napjait egy váratlan levél megkavarja, halott unokahúga úgy tűnik, hogy mégis életben marad. Ahhoz, hogy a megmentésére induljon szüksége van egy kísérőre, Dhelward személyében. Kettejük kapcsolata kissé furcsa, hiszen egy acrif és egy külvilági mit keres együtt? Nem ellenségeknek kéne lenniük? 

Asarella nagyon magányos, elvesztette a szüleit, majd az unokahúgát, így érthető, hogy miért szeretné megtalálni mindenáron, nem akar teljesen egyedül maradni. Nehezen találta a helyét, hiszen ő nem úri kisasszony, legalábbis annál többre képes, de az acrif hivatást sem érzi teljesen magáénak. Igazából kapóra is jön a levél, hiszen így kimozdul a megszokott, unalmas napjaiból, ám egy bizonyos holdvérű nem szerepelt a tervei között.

Dhelward karaktere érdekes volt, kíváncsi lettem volna a múltjára, arra, hogy pontosan miért is jött át a Fátylon, vagyis mi vezetett addig, hogy működik az a világ, ahol ő él, milyen a császár és sorolhatnám sokáig, sok kiaknázatlan lehetőséget rejt Dhelward világa. 

Nagyon tetszett ez a nyomozós dolog és az, hogy a 19. századi Angliában játszódik. Az írónő tökéletesen átadtam ezt a 19. századi hangulatot és tökéletesen el tudtam képzelni magam előtt a jeleneteket, biztos vagyok benne, hogy az írónő nagyon alaposan utánajárt, hogy hitelesen ábrázolja ezt a korszakot. Ez a része bejött. A nyomozás is izgalmas volt, egyre több dolog derült ki Estherről, az eltűnéséről és persze Asarella és Dhelward kapcsolata is egyre inkább alakult. Az a része tetszett, hogy nem vetették rá magukat a másikra minden második fejezetben, hanem tényleg szépen és lassan alakult a kapcsolat. Megvoltak az szóváltások, csipkelődések ugyan, de nekem hiányzott az, hogy jobban megismerjék egymást és az elején nem igazán éreztem a kémiát. 

Összességében azt tudom mondani, hogy nem volt rossz, 4 csillagot adnék rá mindenképpen és az írónőnek is adni fogok még esélyt, mert a stílusa tetszett, esetleg más műfajt szívesen olvasnék, illetve ha valami előzmény vagy novella jönne ehhez a világhoz, arra is kíváncsi lennék, hátha más megvilágításba helyezi a történetet.