Fülszöveg:
A bristoli tányérmosogatásból hazatért fiatal analitikus lány szívében lassan lobban fel az érzelem, majd a vágy egy munkatársnője iránt, aki a szakmai tökéletesség mintaképeként, egyszersmind vonzó nőiességével kelti fel Sára érdeklődését. Völgyi Anna lélektani alapossággal mutatja be és hiteti el az olvasóval, hogy egy nő másik nő iránti vonzalma miként keletkezik és válik fokozatosan uralkodóvá.
A végig parázsló humorral, plusz rokonszenves öniróniával előadott történet egy leszbikus szerelemről szól. Romantikus regény, melyben az erotika csak néhány álomkép formájában tör fel, de azért a szerző leírásai és hasonlatai mindig meggyőzőek, legyen szó erotikus álomról, az angliai emigránsélet kilátástalanságáról, egy lepusztult budapesti lakótelepről, vagy a kórházi állapotokról.
A Sára szerelmének tárgyát képező Laura karakán jelleme kontrasztot alkot a korábbi élettárs, András kiábrándító igénytelenségével szemben. És jóllehet, legalábbis ebben a regényben, Sára szerelme viszonzatlan marad, az olvasó egy számára eddig valószínűleg ismeretlen érzelemvilágban találja magát. És alighanem be kell majd látnia, hogy a közbeszédben sokszor és többnyire durva egyszerűsítésekkel tárgyalt „másság” minden, csak nem természetellenes, ahogy a berozsdásodott nyárspolgári morál tartja.
Köszönöm Anna a recenziós példányt!
A könyvet először egy nagyon jó barátnőmnél láttam instán és már akkor felkeltette a figyelmem a témaválasztás, így nagyon örültem a lehetőségnek, hogy én is elovashatom. Nem ez volt az első LMBTQ könyvem, de ez volt az első leszbikus szerelemről szóló történetem. Illetve viszonzatlan szerelemről is ritkán szólnak könyvek, de Anna nagyon jól tette, hogy bevállalta, mert tökéletesen kivitelezte. Ahogy Sári egyre jobban belehabarodott Laurába, nekem is egyre jobban tetszett a könyv.
Sári Angliából hazaköltözve, a vőlegényét hátrahagyva új életet kezd egy kórházban analitikusként, itt ismeri meg Laurát, aki különleges érzéseket hoz az életébe. Eddig ott volt a határozatlan, beszűkült látásmódú, lusta András, majd Magyarországra visszatérve berobbant az életébe egy határozott, talpraesett, független karakter, méghozzá Laura. Laura éles esze, nevetése, erős jelleme lenyűgözik Sárit, aki egyre jobban belebolondul a nála 10 évvel idősebb nőbe. A szerelem viszont egyoldalú marad, bár talán néhol felcsillant a remény, hogy mégis viszonzásra találhatnak Sári érzései… Vajon miért viselkedik Laura ennyire kétértelműen? Mit csinál azokon a napokon, amikor csak úgy eltűnik? Vajon lehet bármi a fiatal lány és a bájos doktornő között? Az biztos, hogy ez a befejezés folytatásért kiált, amit mindenképpen szeretnék elolvasni.
Egy kicsit a témaválasztásról: Viszonzatlan szerelem...nagyon mostoha érzés...az utóbbi időben nekem is bőven van részem benne, úgyhogy Sári érzéseit és gondolatait teljes mértékben át tudtam érezni. Figyelni a másik minden mozdulatát, hogy néz rád, mit csinál, hozzád ér-e, fantáziálni róla...Sajnos nagyon ismerősek ezek a gondolatok. Anna nagyon jól megragadta a viszonzatlan szerelem keserédes momentumait. Maga az érzelmek ábrázolása is tetszett, ahogy Sári eljutott a felismeréstől, addig, hogy minden gondolata Laura körül forgott.
Sári tulajdonságai közül számomra a bátorsága volt a legmegnyerőbb. Egyrészt a levél miatt, de legfőképpen a váltás miatt. Nem érezte jól magát, tudta, hogy többre képes ezért hazajött és a saját szakmájában próbált elhelyezkedni. Nem szégyen beismerni, ha valami nem sikerül vagy nem úgy alakul, ahogy terveztük és szeretnénk visszatérni. Manapság jellemző, hogy sokan külföldön próbálnak szerencsét, de nem mindenkinek sikerülhet és úgy gondolom, hogy nem szégyen, ha valami belátja, hogy jobb visszajönni, mert itt legalább azt csinálja, amihez ért. Köszönöm Anna, hogy ezt leírtad!
Drága Laurám! Kérlek térj észhez és gyere vissza Sárihoz, hogy egy hasonlóan jó folytatást tudjunk olvasni!
Üde, jó hangulatú, nyárias, olvasmányos történet, amint beindultak a cselekmények alig tudtam letenni, amikor nem olvastam azon gondolkodtam, hogy hogyan alakul a két nő viszonya. A hangulatát leginkább a lágy szellőhöz tudnám hasonlítani, olyan bájos, légies, mint amikor a nyári szél belekap az ember ruhájába, hajába. Nagyon jó élmény volt, hálás vagyok, hogy olvashattam. Újabb magyar írónő, akinek a munkásságt figyelemmel fogom kísérni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése