Köszönöm a recenziós példányt az Alexandra Kiadónak!
Sziasztok! A mai bejegyzésben Kristina McMorris Pénzzé tett gyermekek című könyvéről lesz szó.
A fülszöveg azonnal felkeltette az érdeklődésem, de kicsit féltem belekezdeni,mert ez egy elég nehéz és komoly téma. Sokszor összeszorult a szívem,de felülmúlta az elvárásaimat és a végére egy gyönyörű történetet kaptunk a szeretetről, a család fontosságáról és arról, hogy meddig éri meg elmenni a karrierért és a pénzért.
1931-ben játszódik a történet, a történelemnek elég kemény időszakában járunk, mindenki depressziós, elvesztette az állást, otthonát, mindenét, alig van pénzük.
A történet elején megismerjük Ellist, a fiatal feltörekvő újságírót, aki minél magasabb pozícióba akar jutni, ezért pedig mindent meg is tesz, tökéletesen szimbolizálja a fiatalok újságírókban rejlő ambíciót, szenvedélyt. Egy szép napon egy ház verandáján meglátott két kisfiút egy táblával mellettük. A táblán a “2 gyermek eladó” felirat állt, rögtön le is fotózta a gyerekeket, majd ez a kép egy véletlen folytán a főnökéhez jutott, aki azonnal egy cikket kért a témáról. Közben a kép használhatatlanná vált és valahogy pótolnia kellett, így visszament a helyszínre. Nos a táblát és a kisfiúkat nem találta, helyette viszont egy hölgyet kért meg, hogy 2 gyermeke segítségével rekreálja az elveszett képet. Az új képpel meg is jelent a cikk és ezután kezdődtek a bonyodalmak, mert a 2 gyermeket valaki megveszi az édesanyjuktól tévedésből. Szerintem mindenkinek ismerősek az Ellis- féle karakterek, akik annyira karrier-orientáltak, hogy még a saját veséjüket is eladnák, ha az segítene előbbre jutni. Az újságíróknál véleményem szerint még jelentősebb ez a jelenség, hogy egy jó cikkért/képét tényleg ölre mennek. Persze mindenki előbbre akar jutni és a legjobb lenni, de maradjunk emberek és tegyünk meg minden tőlünk telhetőt anélkül, hogy átgázolnánk mások életén. A mai pszichológiai percek véget értek.
A másik főszereplőnk egy szintén fiatal újságíró, Lillian Palmer, aki Ellis segítségére van miközben megpróbálják az ez elszakított családot összehozzák. Ketten a végsőkig elmennek, nevetséges kalandokba keverednek, hogy visszaszerezzék a gyerekeket.
Annyira beszippantott a regény stílusa, olyan volt, mintha egy filmként jelenne meg előttem a történet. A kor stílusát is láttam magam előtt és teljes mértékben el tudtam képzelni, hogy hogyan is éltek abban az időben az emberek. Rég olvastam ennyire olvasmányos történetet, egy hangyányit depresszív, nem könnyű témáról beszélünk.
A karakterek, legfőképpen Ellis hihetetlen nagy változáson, fejlődésen esett keresztül, megtanulta értékelni és felismerni az apró dolgokat az életben és ,hogy mik a legfontosabb dolgok az életben.
Összességében élveztem az olvasást, egy egyszerre szívszorító, mégis szívmelengető történetet kaptunk a történelem sötét szakaszáról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése