Ruby Saw: Csak két lépés Észak - Könyvajánló (rec.)

Sziasztok! Ma Ruby Saw: Csak két lépés Észak c. könyvéről hoztam értékelést.

A könyvet és a bizalmat nagyon-nagyon köszönöm Rubynak. 

Amikor először láttam Ruby oldalán,hogy tervez ilyen témájú könyvet már tudtam,hogy el kell olvasnom. Ez az egész Észak-Korea és diktatúra témaköre nagyon érdekel, nekem annyira fura,hogy a 21.században még létezik egyrészt ilyen magasfokú diktatúra és annyira elzárt hely,hogy egyszerűen alig lehet tudni bármit róla. Szóval már ezzel felkeltette az érdeklődésem, az,hogy romantikával van fűszerezve pedig a kívánságlistám elejére lökte a könyvet. 

Először is nagyon tetszett, tudjuk,hogy én szkeptikus vagyok a magyar írókkal,de nagyon tetszett a stílusa,kellemes meglepetés volt. Mondjuk ennek annyira nem örültem,mert nem akartam hogy vége legyen. Az egész 236 oldal,ami amúgy meglepett,mert hosszabbra számítottam,de így befejezve a könyvet azt mondom ez volt az a tökéletes hosszúság amiben ki lehetett fejteni a szálakat annyira,hogy az olvasó értékelését fenntartsa,de ne legyen hiányérzetünk a cselekmény miatt.

Szóval onnan indultunk,hogy egy csapat diák és Hadley,aki újságíróként csatlakozott hozzájuk elindult az Észak- és Dél-Koreát elválasztó határhoz,ahol egy kis galiba miatt fogságba kerülnek,amíg elvileg kivizsgálják az ügyet. Na itt kezdődtek a bonyodalmak. 

Már az elején éreztem,hogy a professzornak vaj van a füle mögött, főleg,hogy közben csak úgy eltűnt és fene tudja hol járt. Azt kell mondjam,hogy megérdemelte ami járt.

A könyv közepe körül azért leesett,hogy a kis fűnél nagyobb és összetettebb dologgal állunk szemben,mint néhány fiatal akik meg akarták nézni a rettegett észak diktatúrát. De amit kaptunk arra egyáltalán nem számítottam. Alapvetően az a szál dominált,hogy mi is lehet az ottlétük mögött, a romantikus szál másodlagos volt,de szerintem megfelelően egyensúlyben voltak. Amerika vs Észak-Korea... hát Amerika a világ ura,ha úgy tetszik, az idill,ami nem mindig annyira igaz, bár tudjuk,hogy az amerikaiak nem a legintelligensebb példányai az emberiségnek... Mondjuk ez számomra szomorú,hogy ennyire fingjuk sincs kb.,hogy pontosan mi is folyik a világban. Kivételek persze mindig vannak.

Visszatérve... Hadley engem néha kicsit idegesített,de az szimpatikus volt,hogy nem ült be a takaró alá sírni,hogy “úristen,ezek a köcsögök itt fogva tartanak”,alapvetően talpraesett,okos lány. 

Na de az a sittesfejű Aaron...hát én egy hólapáttal úgy fejbevertem volna jó párszor ezt a seggfejet. Az elején még csak egy fiatal,meggondolatlan,makacs fiú volt, a végére meg egy világi paraszttá alakult. 

Jin pedig nagyon érdekes és összetett karakter volt,akiért sokszor nagyon fájt a szívem.

Ez volt az első könyvem az írónőtől,akinek a könyveiről ITT még többet olvashattok, a következőre még kíváncsibb vagyok, alig várom,hogy azt is elolvashassam. 

Nagyon tetszik a stílusa,könnyű volt olvasni,csak faltam a lapokat. Biztos vagyok benne,hogy a következő még ennél is jobb lesz. 

Tetszett az is,hogy nem csak egy egyszerű romantikus történetek kaptunk ami Koreában játszódik,hanem háttérinfókat, összeesküvéseket,ami ezt a társadalmat amúgy is körülövezi.
A végére pedig szeretném megmutatni a két kedvenc idézetem, nagyon tetszenek és elgondolkodtatóak. 

Az életed azért kaptad, mert Isten képesnek tartott arra, hogy meg tudod élni.

Az élet nagy játékos, sosem tudod, hogy milyen kártyákat oszt neked, abban azonban biztos lehetsz, hogy mindig tudja mire is van szükséged. Idővel ugyan, de mindig megkapod azt, amire szíved vágyik. Tényleg van kincs a szivárvány tövében, csak időbe telik, amíg kiásod. 

Még egyszer nagyon köszönöm a bizalmat és a könyvet is, na meg persze azt is,hogy megismerhettem a világ másik legantiszociálisabb emberét. Grazie Mille.❤️