Finy Petra : Almás pite - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma a megszokottól eltérően egy mesekönyvet hoztam nektek, méghozzá Finy Petra újdonságát, az Almás pitét. 

Fülszöveg: 

Mesék ​családi ünnepekről és együttlétekről

Együtt lenni jó. Családi körben pedig a legjobb. Mi is lenne velünk közös ünnepek, szívmelengető rítusok és hagyományok nélkül? A húsvétban, karácsonyban, egy születésnapban vagy anyák napi ünnepségben nem is maga az ünnep a legszebb, hanem az, hogy egymást inspiráljuk derűnkkel, életszeretetünkkel.

Brúnóék családjában szinte mindenkinek van valami vicces hobbija vagy hóbortja, ezért náluk még emlékezetesebb a közös ünneplés. Náluk egy családi ünnep során előfordulhat, hogy a nagymama búvárkodni kezd, húsvéti tojás helyett a kertben sünit találnak, a nagypapáról kiderül, tud villamost vezetni.

Az Almás pite című mesekönyv úgy mutatja be a családi ünnepeket, hogy közben végig arra helyezi a hangsúlyt: lehet bármilyen zűrös is a körülöttünk lévő világ, történjen bármennyi rossz dolog is otthonunk falain kívül, a család ereje és vidámsága mindenen átsegít. Főként, ha akad egy frissen sült almás pite, amiben a hozzánk közelállók összes szeretete benne van.

Az Almás pite igazi csemege mindenki számára, aki kezébe veszi, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Én 24 évesen is nagyon szeretek meséket olvasni, szerintem a felnőttek számára is sok értékes gondolatot tartalmaznak. Különösen szeretem újra elolvasni a régi kedvenceimet, mert így felnőtt fejjel teljes más megközelítéssel tudom olvasni őket és más megvilágításba kerülnek. Amíg gyerekként sokkal inkább a történet kötött le, mostmár inkább a sorok mögötti mondanivaló és tanulság az ami megfog. 

Az Almás pite, ahogy a fülszöveg is írja, különböző családi ünnepeket mutat be, az egyes ünnepekhez szép/ tanulságos gondolatokat társítva.  Az egyes ünnepeket a Virág családdal tölthetjük el közösen, akiknek abszolút nem unalmasak a napjaik, mindig történik valami, elég csak a piknikre gondolni.:) Minden családtagnak jut valami kaland. A legfontosabb pedig az a szeretet, ami mindig összeköti őket, történjen akármi. 

Az egyes mesék felhívják a figyelmet az együtt töltött minőségi idő fontosságára és többek között arra is, hogy sosem késő valóra váltani az álmainkat és megvalósítani a céljainkat, elég a nagyira és a tengerre gondolni. A mai rohanó világban sokszor nehéz megtalálni az időt, hogy tényleg úgy tudjunk figyelni a másikra és beszélgessünk, hogy közben nem a telefonunkat nyomkodjuk. Bevallom ebben néha én is bűnös vagyok, de igyekszem félretenni ilyenkor és csak a másikra figyelni. 

Mese lévén nagyon könnyed és olvasmányos a stílusa, kisebbek számára is abszolút érthető és olvasható, nagyobbak számára meg pláne.:) Az illusztrációk pedig csodaszépek lettek. 

Kívül-belül egy gyönyörű és igényes kötetet kaptunk, úgyhogy ha a közelgő ünnepekre ajándékot kerestek akkor szerintem ez tökéletes választás lehet!:) 

Köszönöm szépen a recenziós példányt a 21. század kiadónak és Finy Petrának! 

Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six - könyvajánló

 Sziasztok! Elolvastam végre az első TJR regényem és biztosan nem ez volt az utolsó.:))

Fülszöveg:

Mindenki ismeri a Daisy Jones & The Sixet, de hogy miért oszlott fel az együttes a népszerűségük csúcsán, azt senki sem tudta… Mostanáig.

Daisy Los Angeles-i tinédzser a hatvanas évek végén, aki a Sunset Strip klubjaiba kéredzkedik be, rocksztárokkal fekszik le, és arról álmodik, hogy egy nap majd a Whisky a Go Góban énekelhet. Bár a szex és a drogok is magukkal ragadják, az igazi szenvedélye a rock’n’roll. Húszéves korára felfedezik a hangját és páratlan szépségét, mely könnyen őrültségre sarkallja az embereket.

Ekkor vált egyre népszerűbbé a The Six is, a mélabús Billy Dunne együttese. Első turnéjuk előestéjén Billy barátnője, Camila megtudja, hogy terhes, és az apaság és a hírnév nyomása túl sok Billynek, akivel kissé elszalad a ló a turnén.

Daisy és Billy útja akkor keresztezi egymást, amikor egy zenei producer rájön, hogy a megasiker kulcsa a páros összehozása. És ami ezután történik, az már maga a legenda.

Ezt a mítoszt járja körbe ez a lebilincselő és felejthetetlen regény, amely a hetvenes évek egyik legnépszerűbb bandájának történetét meséli el visszaemlékezéseken keresztül. Taylor Jenkins Reid tehetséges író, aki új szintre lép a Daisy Jones & The Sixszel, különleges és egyedülálló hangjával zseniálisan mutat be egy kivételes helyet és időszakot.

Tyűha, megint nem tudom hol kezdjem az értékelést, de most abszolút jó értelemben. Teljesen beszippantott ez a történet, imádtam.

Már régóta terveztem, hogy olvasok az írónőtől, sok olyan bookstás illetve blogger ódákat zengett a könyveiről, akiknek a véleményére én adok, de valahogy csak most sikerült befejeznem az első olvasmányom tőle.

Ez sem volt egyszerű, mert nyáron, nyaraláson elkezdtem, 50 oldalt elolvastam, de valahogy nem szippantott be elsőre, most így októberben viszont újra a kezembe vettem és most teljesen magába bolondított és szét is szedett, főleg a végén. 

Nagyon, nagyon tetszett, de egyszerűen nem tudom, hogy Nektek hogyan tudnám ezt átadni, ahogy Fanni is írta a bejegyzésében, sokkal nehezebb egy olyan könyvről írni, amit imádtál, mint egy olyanról, ami nem tetszett, valahogy sokkal jobban megy leírni, hogy mi nem tetszett. 

Hogy mi is tetszett annyira ebben a könyvben? Röviden: Minden. Hosszabban: a hangulata, a 70-es évek életérzése, a zene szeretete és ereje, a valósághű ábrázolás, a karakterek, a problémák, a fájdalom, az öröm és minden, ami Daisy Jones & The Six.

Én imádom a zenét, a nap nagy részében zenét hallgatok, néha teljesen kizárom, hogy amúgy mit hallgatok, de mégis szól a háttérben, mert anélkül üresnek érzem magam, műfaj terén abszolút mindenevő vagyok, szívesen hallgatok rockot is. 

Úgyhogy egy olyan könyv, amiben a zenéé a főszerep számomra nagyon vonzó volt. 

Fontos, hogy egy kitalált bandáról van szó, bár olyan valóságosnak tűntek, hogy azon kaptam magam, hogy a Spotify keresője felett lebegnek az ujjaim, mert szívesen meghallgattam volna a számaikat, de még inkább elmentem volna egy koncertjükre. Annyira valósághű volt ez az interjú, mintha mellettük ülnék és hallgatná, ahogy teljesen lecsupaszítják a lelküket és beszámolnak mindenről, a magasban szárnyalástól egészen a legmélyebb, legsötétebb napjaikig. 

Úgyhogy a következő lépésem az lesz, hogy megnézem a könyvből készült sorozatot.:)

Az írónő remekül tálalta a történetet, interjú formában íródott, így minden egyes szereplő szemszögéből megismertük a történetet és nagyon pörgős, gördülékeny volt így olvasni. Na meg amikor kiderült ki készítette az interjúkat, hát tátva maradt a szám. Zseni ez nő, de tényleg. Sokkal jobban ütött így a történet, mintha csak egy vagy esetleg két szemszögből olvastuk volna és így a banda összes tagját alaposan megismertük. Külön imádtam, hogy a végén mindenkiről megtudtuk, hogy mi lett vele a banda rapid feloszlása után.

Ha már feloszlás, a történet az alakulással kezd, így jó pár évet felölel. Daisy Jones & The Six nem volt mindig Daisy Jones & The Six, a banda élete The Sixként kezdődött, a banda napjai mellett egy másik szálon Daisy Jones karrierjének első éveit követketjük, majd összeállnak, megalakul a Daisy Jones&The Six és ekkor ülünk fel igazán a hullámvasútra, amit ennek a bandának a története kínál, mert ez tényleg hullámvasút volt. 

Nem akarok semmit spoilerezni, mert szerintem mindenkinek magának kell megtapasztalnia ezt a történetet és átélni mindent. 

Szerintem tudjuk, hogy a rocksztárok élere nem csak játék és mese, de talán senki nem gondolja, hogy mennyire durva dolgokkal próbálják túlélni a napjaikat, mennyi stressz, fájdalom van a teltházas koncertek és egy- egy sláger mögött. 

Sok nehé témát boncolgat, a szerelem minden aspektusa terítékre kerül, a siker árnyoldalai mellett,gyerekvállalás,anyaság, függőségek, illetve rengeteg elgondolkodtató gondolatot jelöltem be olvasás közben, az egyik kedvencemet lejjebb olvashatjátok is. 

Egy csoda volt, aki szereti a rockbandákat annak kötelező, de annak aki nem is érdekes lehet. Az írónő rajongóinak pedig KÖTELEZŐ.  

“De szeretni valakit nem a tökéletességről szól, nem csak szép percek, nevetés és szerelmeskedés. A szerelem lényege a megbocsátás, a türelem, a hit... és időnként bizony egy nagy gyomros is benne van a pakliban.

Ezért veszélyes dolog, ha az ember nem a megfelelő embert szereti. Amikor olyasvalakit szeretsz, aki nem érdemli meg. 

Olyannal kell együtt lenned, aki kiérdemli a bizalmadat, és neked is ki kell érdemelned a másik bizalmát. Mert az szent.”

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Elena Armas: Hosszú játszma - könyvajánló

Sziasztok! Aki jártas az oldalaimon, az tudhatja, hogy Elena Armas előző könyve, Az amerikai szobatárs kísérlet nem aratott nálam osztatlan sikert, viszont utána elolvastam A spanyol szerelmi átverést, ami sokkal jobban tetszett és élveztem olvasni. Ezért is gondoltam, hogy még adok egy esélyt az írónőnek, hogy lenyűgözzön. 

Illetve tudjátok, hogy engem a sport románcokkal meg lehet venni, úgyhogy tényleg nagyon felkeltette az érdeklődésem a könyv, ami nem sokkal az eredeti megjelenés után érkezett magyarul, úgyhogy nagy-nagy köszönöm a 21. Század kiadónak, hogy ilyen gyorsan elhozták a magyar olvasóknak. 

Fülszöveg:

Adalyn Reyes mindent megtesz, hogy tökéletesen végezze a munkáját a Miami Flames focicsapat irodájában, de homokszem kerül a gépezetbe: felvétel készül arról, hogy összeveszik a csapat címerállatával, ami virálisan terjedni kezd. A tulajdonos – aki történetesen Adalyn apja – nem rúgja ki, hanem elküldi az isten háta mögé, Észak-Karolinába, ahol azt a feladatot kapja, hogy hozza vissza a küszködő helyi focicsapat, a Green Warriors reményeit, és ezzel bizonyítsa rátermettségét. Adalyn nagy tervei romokba dőlnek, amikor látja, hogy a csapat játékosai tütüt viselnek (nem praktikus), kecskét tartanak házikedvenc gyanánt (pfúj, undi!), és egyáltalán: a csapat játékosai kilencévesek. 
Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a városban tartózkodik Cameron Caldani, vagyis Cam, a csodakapus, aki maga a kétlábonjáró rejtelem. Ő volna a tökéletes jelölt arra, hogy segítsen, de egy szerencsétlen malőr után, amelyben érintett egy kakas, Cam lába és Adalyn kocsijának lökhárítója, a férfi minden erejét latba veti, hogy elűzze Adalynt a városból. De Adalyn nem hátrálhat meg, muszáj felhoznia a szedett-vedett csapatot – számára ez az út vezet a dicsőséghez. Márpedig ez hosszú játszmának ígérkezik. Akár segít neki Cam, akár nem. 

Ahogy írtam, a fülszöveg nagyon megfogott, úgyhogy amint megérkezett hozzám a kötet neki is álltam és ugyan nem teljesen azt kaptam, amit vártam, de az elején megtetszett a történet. A fülszöveg alapján én úgy gondoltam, hogy a focinak jóval nagyobb szerepe lesz, ami végülis valamilyen szinten igaz is volt. 

A történet kezdetekor egy igazi drámai szituációba cseppenünk, Adalyn, a Miami Flames tulajdonosának a lánya botrányba keveredik, ami nagy média visszhangot vált ki. Amíg elül a botrány, apja elküldi Green Oak-ba, hogy segítsen az ottani csapatnak megnyerni a bajnokságot. Igen ám, de azt az aprócska információt kihagyja, hogy ez egy kislányokból álló csapat és egy fészerben kell aludnia. A szomszédja pedig egy zsémbes, de annál szexibb ex focista, Cameron Caldani, aki a lánycsapat ügyeletes edzője. 

Az elejétől kezdve egyébként vicces volt, különösen az első találkozásuk, az első éjszaka és Adalyn küzdelme az elemekkel a fészerben, olvasás közben jókat mosolyogtam. Imádtam a macskákat, a kecskéket is, nagyon feldobták a történetet. Ha már itt emlegetem a történetet, akkor beszéljük arról is. 

A hosszú nem csak a címben jelenik meg, hanem a történet is a lassabb kategóriába tartozik. Ha nem lennének a kislányok és Green Oak lakói, akkor szerintem unalmas is lehetne, de így a körítéssel együtt vállalható volt ez a lassúság, bár e téren is voltak ellentmondások. Nem történt semmi köztük, még egy mélyebb beszélgetés sem, de mégis elkezdi drágámnak, majd szerelmemnek hívni. De miért?? Nem értettem, nem tudtam hova tenni ezt. Nekem ez így sok volt. A soknál tartva nekem Armas könyveiben az erotikus jelenetek továbbra is nagyon kellemetlenek, borzasztó olvasni ezeket tényleg. Nem tudom, hogy maga az angol fogalmazás is ilyen cringe-e, de magyarul rendkívül rossz olvasni, úgyhogy nekem a vége kicsit too much volt ebből a szempontból és mindig emiatt kell az ő könyveit lepontoznom. Hogyan lehet kitárt karral valaki ALÁ ugrani, aki éppen elesni készül?? Lényeg a lényeg, ezeket nem tudtam hová tenni. 

Adalyn egyébként nem volt egy rossz karakter, nyilván az első pillanatokban kicsit sokkolta, hogy hova került, de magamat a cipőjébe képzelve rájöttem, hogy én még jobban is kiborultam volna, szóval engem ez nem érintett rosszul. Ezután igyekezett a feladatára koncentrálni és a csapatot segíteni, közben pedig a Cameron köré épült falat igyekezett lebontani, hiszen a férfi nagyon zárkózott volt és titkolta kilétét. Viszont voltak a vége felé olyan reakciói Adalynnak amelyeket szerintem túlreagált és nem így kellett volna ezt megoldani, de Cameron részéről is volt olyan reakció, amivel nem értettem egyet. 

Összességében határozottan jobb volt, mint Az amerikai szobatárs kísérlet, mivel arra 3,5 csillagot adtam, így erre 4 csillagot fogok. Voltak bőven pozitívumok ebben a történetben, több, mint negatívum, de nem biztos, hogy a következő Armas könyvért kapkodni fogok, sőt. Továbbra is szekunder szégyenérzettel tölt el az erotikus jeleneteket olvasni.:)

Köszönöm a recenziós példányt a kiadónak!

Elle Kennedy: The Dare - A kihívás - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma a Briar U sorozat 4. részéről írnék nektek, ami nem aratott nálam osztatlan sikert. 

Köszönöm a recenziós példányt a Könyvmolyképző Kiadónak!

Fülszöveg:

Vannak ​kockázatok, amiket vállalni kell…

Az egyetem lett volna a nagy esély, hogy rút kiskacsából kecses hattyúvá változzam. Ehelyett egy gonosz banyákkal teli lányszövetség csapdájába estem. Nem könnyű a beilleszkedés, így amikor a Kappa Chi-nővéreim kihívás elé állítanak, nem mondhatok nemet.

A feladat: elcsábítani a harmadév legmenőbb hokisát. Conor Edwards gyakori vendég a Görög Sor bulijain… és a Görög Sor lányszövetségeinek ágyaiban. Az a típus, akibe belezúgsz, mielőtt még rájönnél, hogy az ilyen srácok levegőnek nézik a magamfajta lányokat. Csakhogy Mr. Népszerű csupa meglepetés – ahelyett, hogy kinevetne, hajlandó velem felmenni az emeletre, és eljátszani, hogy történik köztünk valami. Sőt, még ennél is tovább megy: folytatni akarja a tettetést. Úgy tűnik, Conor szeret játszani, és élvezi, hogy hülyítheti a „barátaimat”.

Szinte képtelenség ellenállni a dögös szörfös srác laza bájának, bár szép lassan rájövök, hogy Conor nem pont olyan, mint amilyennek a rajongói látják. Minél tovább folytatjuk ezt az őrült színjátékot, annál nagyobb az esély, hogy csúnya vége lesz a történetnek.

Rendeld meg ITT.

Nagyon szeretem az írónő könyveit, a legnagyobb kedvencem az Off Campus sorozat, szerintem a srácokat nehéz überelni. Taylor és Conor történetébe is nagy lelkesedéssel fogtam bele, de sajnos csalódnom kellett, többet vártam. 
A szereplők sem lettek a kedvenceim, sőt igazából nem sok mindent váltottak ki belőlem, ez különösen igaz Taylorra, aki teljesen új karakterként jelent meg. Conort már megismerhettük valamennyire és az ő karakterét jobban is szerettem.

Taylor ugyan nem lett kedvenc karakterem,de együtt tudtam vele érezni sok mindenben. Én is abban a hitben éltem, hogy egyetemen majd jobb lesz minden, de hát nem lett, sőt… Taylor hatalmas megfelelési kényszerrel küzd, bár a mai világban nem tudom van-e olyan ember, aki nem akar valakinek megfelelni. Akár csak saját magának, ami talán még nagyobb teher, mintha egy kívülállónak akarna megfelelni. Ez a megfelelési kényszere néha már frusztráló volt, mert sok elvárást csak ő talált ki magának. Csodáltam Conort, hogy ilyen kitartóan támogatta és ha kellett mindig újra elismételte ugyanazt. Kellenek még ilyen fiúk, kár, hogy én eddig nem találkoztam velük. Voltam és vagyok hasonló gondolatok áldozata én is, nehéz leküzdeni és felül emelkedni, így kicsit megbocsátóbb tudok lenni. 

Conor tényleg nagyon szerethető karakter, figyelmes, hatalmas szíve van és ahogy írtam mindig ott van és felemeli Taylor, na de nem szó szerint. A lány bizonytalan, önbizalomhiányos napjain mindig tudta mit mondjon, ami segíthet. Többször viszont rajta töltötte ki Taylor ezeket az érzéseket, ami szerintem nem volt fair és Conor nem ezt érdemelte volna. 

Amit viszont nagyon hiányoltam az a humor, az eddigi részeken mindig sokat nevettem és az első szó, ami eszembe jut az Elle Kennedy könyvekről, az a humor. Emiatt is hiányoltam ezeket a pillanatokat, mert abszolút megszoktuk az írónőtől, hogy nagyon szórakoztatóak a könyvei. Emiatt jár a mínusz 1 pont sajnos.

Keserédes volt befejezni, hiszen a Briar U sorozatnak is immáron vége, nem olyan zárás volt, amilyet megérdemelt a sorozat szerintem, de ennek ellenére mindig is izgalommal fogom a kezembe venni Elle Kennedy újabb könyveit. Tervben van a The Legacy elolvasása, illetve az október végén megjelenő The Graham Effectet is előrendeltem már és nagyon várom.