Kollár Betti: A vonzás ereje - Könyvajánló

 Sziasztok! A nyár új felfedezettje nálam egyértelműen Kollár Betti, akinek immár az 5 megjelent regényéből 4-et olvastam, úgyhogy szerintem nem kell magyaráznom, hogy mennyire megfogott a stílusa. 

Köszönöm a recenziós példányt a Magnólia kiadónak!

Fülszöveg:

Cage egész életében Jackie-t szerette. Már hatévesen elhatározta, hogy mindig mellette lesz. A középiskola előtt azonban egy váratlan költözés miatt elválnak útjaik, és csak évekkel később veszik fel ismét a kapcsolatot.

Jackie két dolgot tud biztosan az életről: akikhez közel kerül, azok idővel elhagyják, és ha nem küzd az apja szeretetéért, őt is elveszíti. Amikor azonban egy cserediákprogram keretében fél évre kikerül a szülői befolyás alól, életében először lehetősége nyílik arra, hogy igazán önmaga legyen.

Jackie sosem viszonozta Cage érzéseit, de ahogyan lassan feltárul előtte a fiú eddig ismeretlen oldala, úgy tűnik, kezd kicsúszni a keze közül az irányítás, és már nem ura az érzelmeinek. Ahhoz viszont, hogy lépni tudjon, el kell döntenie, milyen ember szeretne lenni…

Jackie és Cage története egy másik nézőpontból világítja meg A vonzás törvénye és A vonzás szépsége cselekményét, valamint a rajongók betekintést nyerhetnek a sorozat szereplőinek múltjába is.

Rendeld meg ITT.

A vonzás ereje főszereplőit, Caget és Jackiet már az előző két részben valamennyire megismertük, Caget jobban, ő sokkal szimpatikusabb is volt, mint Jackie. Sere szempontjából már megismertük a történteket, de örültem, hogy most Jackie szempontjából is fény derül a dolgokra. 

Már az elején nagyon felidegesített ez a könyv, nem is Jackie, hanem Jackie apja miatt, aki leírhatatlanul kontrollmániás ember. Tényleg nagyon mérges lettem rá, de ezzel együtt sajnáltam is mindenkit a környezetében, akit állandóan irányított. Tudom sajnos, hogy vannak olyanok, akiknek tényleg ilyen ember mellett kell élnie és mélységesen sajnálom, mert nagyon nehéz lehet. Tényleg elképesztő módon hálás vagyok a szüleimért és azért, hogy abszolút hagynak mindig kibontakozni, csak segítő tanácsokat adnak, és mindenki ezt érdemelné. Na de nem rólam van szó, de ezt mindenképp ki akartam emelni. Elhiszem, hogy nagyon nehéz a sarkára állni valakinek egy ilyen személlyel szemben, de muszáj, mert nem lehet így élni. Végig drukkoltam, hogy Jackie össze tudja szedni a bátorságot és az erőt és nemet tudjon mondani az apjának. 

Szerencsére látható volt rajta a fejlődés és az akarat, hogy kitörjön ebből a helyzetből, de az biztos, hogy maradandó nyomot hagyott rajta ez a nevelés. Nem fizikaira gondolok, a félreértések elkerülése érdekében, hanem például a súlyos megfelelési kémyszerre. Szóval Jackie eddig nem volt a kedvenc karakterem, most sem lett az, de már sokkal jobban értem és sajnálom őt.

Caget viszont kedveltem már eddig is, bár az eltünedezéseivel kissé rejtélyes karakternek számított, illetve apró morzsákat kaptunk, de itt ismerhettük meg igazán és én imádtam. Nekem elrabolta a szívem ez a csupaszív fiú, aki első látásra beleszeretett a lányba és az érzelmei a távolság ellenére sem változtak. Mindig ott volt a lánynak, próbált segíteni és meghallgatni őt, illetve mindig reménykedett, hogy érzelmei viszonzásra találnak. Nagyon szerettem olvasni a fiúkkal való kapcsolatáról is, illetve a korábbi évekről.

Kettejük szerelme lassan alakul ki, ez nem Cagen múlik, hiszen ahogy írtam nála első látásra szerelem volt a dolog, míg Jackie sokáig nem realizálja az érzelmeit, úgyhogy nem konfliktustól mentes a dolog. Jackienek ezen a téren is sokat kell tanulnia, különösen a feltétel nélküli szeretetről, felismerni, hogy nem kell semmit tennie azért, hogy szeressék. Ez a két cukorborsó hullámvasútra ülteti fel az olvasót és reménykedünk, hogy a végém elegédetten szállunk ki. 

Ugyan a romantika nem marad ki a történetből, de szerintem fontosabb mondanivalója van a megfelelési kényszerről, illetve, hogy merjünk nemet mondani és azt tenni, amit mi szeretnénk Jackie fejlődésén keresztül bemutatva. 

Nekem nagyon tetszett úgyhogy bátran ajánlom mindenkinek, aki szerette az előző részeket, illetve azoknak is, akik gondolkodnak azon, hogy elkezdjék-e a sorozatot. IGEN!

(Nagyon várom már a Kosársuli 2. részét is, kíváncsi vagyok Luca és Konrád történetének további alakulására. )

Elisa Sussman: Mókás, hogy kérdezed - Könyvajánló

Sziasztok! Ma a Mókás, hogy kérdezedről hoztam el a véleményem. 

Köszönöm a recenziós példányt a Kossuth kiadónak! 

Fülszöveg:

Lángra ​lobbanhat-e az alvó parázs…?

Akkor:

Chani Horowitz, a huszonéves írópalánta élete valahogy megrekedt. Miközben volt évfolyamtársai a „művészképzőről” színvonalas könyvekkel foglalkozhatnak, neki csupán amolyan felszínes feladatok jutnak. Ám egyszer csak megbízzák azzal, hogy készítsen portrét Gabe Parkerről, a filmsztárról, aki nem más, mint az ő egyes számú imádottja a hírességek közül, egyben a legújabb James Bond alakítója.

Chaninek nincs is más vágya, mint megőrizni a hidegvérét, és jól megoldani a feladatot. Ám ami közte és Gabe között történik, az nem várt módon és alaposan felforgatja az életét: az interjú egy szédületes hétvégébe torkollik, ami lázba hozza a bulvárlapokat, és Chani sokkal közelebb kerül Gabe-hez, mint ahogy azt eredetileg tervezte…

Most:

Tíz évvel később, egy brutális válás és jókora adag terápia után Chani ismét Los Angelesben jár, most már sikeres íróként, aki a megvalósult álmait éli. Ám hiába reklámozhatja legújabb esszégyűjteményét vagy online kiadványait, valahogy mindig szóba jön az a bizonyos portré, és felmerül Gabe neve. Ezért aztán Chani PR-csapata felveti, mi lenne, ha újból találkoznának? Chani először nemet akar mondani, szeretne úgy tenni, mintha már rég elfelejtette volna az együtt töltött időt. De az igazság az, hogy valójában nagyon is tudni szeretné, hogy az a bizonyos hétvége vajon ugyanolyan felejthetetlen volt-e Gabe-nek, mint neki… Úgyhogy beleegyezik.

Rendeld meg ITT.

Nagyon vártam a fülszöveg alapján a könyvet, de sajnos csalódnom kellett. Nem szippantott be annyira,mint szerettem volna, így lassabban haladtam vele, pedig érdekelt a történet. A borító viszont 10/10, imádom.

De maradjunk a történetnél: Chani, fiatal írópalánta élete lehetőségét megkapta, amikor felkérték, hogy készítsen portrét a legújabb Bond film főszereplőjével, Gabe Parkerrel. A férfival eltöltött 3 nap nem csak a portré szempontjából meghatározó, hanem igazából mindkettejük életében, bár a hétvége után 10 évig semmi kontakt nincs a felek között. 

10 év alatt mindkettejük élete rengeteg fordulatot vesz, Chani karrierjét még mindig AZ A bizonyos portré határozza meg, Gabe pedig szintén sokat megélt. Chani PR csapata felveti, hogy mi lenne ha újra elkészítenék az interjút. Szerintem nagyon izgalmasnak hangzik a fülszöveg, emiatt is vártam, hogy elolvassam. 

Vajon ugyanazt érezték mindketten az együtt töltött hétvége alatt? 10 év elteltével milyen érzelmeket váltanak ki egymásból? Létezik második esély?

A cselekmény alapvetően két szálon játszódik, részletesen megismerhetjük a 10 évvel ezelőtti illetve a mostani eseményeket napokra bontva, plusz blogbejegyzésekkel illetve kis illusztrációval feldobva a nagyobb részek elején. Szerintem ez a megoldás nagyon jót tett a kötetnek és még jobban megismerhetjük az eseményeket, sokkal jobb így mintha a 10 évvel ezelőtti részek csak röviden összefoglalva lettek volna.😊 

Na de a karakterek…egyikük sem tudott olyan közel kerülni hozzám, kimondottan sem ellenszenvet sem rokonszenvet nem váltottak ki belőlem, valószínűleg ennek köszönhető, hogy lassabban haladtam. Gabe nem lesz számomra egy könyves álompasi, igazából tényleg nem váltott ki belőlem semmi extra érzelmet. 

Chani sem mozgatott meg kimondottan, abszolút semleges karakter volt számomra és így, hogy egyik karakter sem fogott meg nem olvastam minden szabad percemben.   

Még kiemelném, hogy ugyan ez egy romantikus kötet és a borító alapján egy limonádét várnánk, számos fontos témát is érint, különösen a sztárokat/celebeket érintve. Ide tartozik a szigorú diéta/edzés illetve egyéb változások egy-egy szerep kedvéért,  az, hogy mennyi nem elfogadóak, gondolok itt az Olliet érintő dolgokra illetve, hogy az ember tényleg egyszer fent, egyszer lent van. Ha fent van imádják,ha lent akkor pedig még belerúgnak egyet. Tipikus Hollywood és ezt Gabe keményen tapasztalta. 

Összességében nem egy rossz könyv ez, de számomra semmi nem emelte ki a többi közül. 

Mercedes Ron: A te hibád - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma a Bűnösök trilógia második részéről hoztam a véleményem. Köszönöm a recenziós példányt a Menő könyvek kiadónak!:)

Fülszöveg:

A nagysikerű Az én hibám folytatása! 
Izzó vágy, harag, forró szenvedély 
A perzselően szenvedélyes és pörgő cselekményű A te hibád Mercedes Ron trilógiájának második kötete, egy tiltott szerelem története. 
Mikor Noah beleszeret Nickbe, tudja, hogy sosem lesz könnyű a kapcsolatuk. Vibrál közöttük a levegő, és ha együtt vannak, csak úgy repkednek a szikrák. Az elmúlt nyár óta Noah úgy érzi, a szenvedély legyőzheti a félelmeiket, de most, hogy elkezdődik az egyetem, zűrösebb lett az élete, ami csak megnehezíti a kapcsolatukat. A köztük lévő korkülönbség, az egyetemi élet, a bulik és belső démonjaik nem könnyítik meg a dolgukat, és rá kell döbbenniük, hogy még mindig nem ismerik jól egymást. 
Bárhogy is próbálkoznak, a köztük lévő szakadék tovább mélyül. Sikerülhet-e Noah-nak legyőzni a félelmeit és újra megbízni valakiben? Félre tudja-e tenni Nick a múltját és kinyitni a szívét? 
Vagy a kapcsolatuk felégeti mindkettőjük életét? 

Hol is kezdjem...1 perccel ezelőtt fejeztem be a történetet, amely kicsit lassan indult be számomra, aztán a végére igazi hullámvasútra ültetett fel az írónő és csak pislogtam, hogy mennyi dráma van. Az idei évem első olvasmány Az én hibám volt, akkor is említettem, hogy ez egy tipikus guilty pleasure olvasmány számomra, tudom, hogy mennyi hibája van, a szereplők és az egész kapcsolat is toxikus, de mégis annyira be tud szippantani és nem ereszt. 

Még egy icipici kitérő, ha esetleg nem tudtok róla, akkor készült adaptáció az első részből, amely szerintem egy kifejezetten jó film lett és meglepően könyvhű, én már többször láttam. Szintén ismételni tudom magam, tökéletes guilty pleasure film, úgyhogy nézzétek ti is, prime videon elérhető. 

Na de ugorjunk is vissza a könyvre, mert Noah és Nick viharos kapcsolatáról sokat lehet beszélni. Elképesztő, hogy nekik nem volt egy nyugodt napuk sem, ők nem ültek le filmet nézni, romantikázni, mint egy normális pár, ők állandóan összekaptak valamin. Náluk csak a két véglet létezik, abból is általában inkább a veszekedős, viharos oldalon vannak és nem a nyugodt oldalon. 

Az elején nehezen indult be, lassabban is haladtam a könyvvel, teltek a napok, de valahogy nem jutottak egyről a kettőre. A szülők abszolút nem fogadták el a kapcsolatukat, így a találkozás is kissé nehézkes volt, Nicholas elköltözött és dolgozni kezdett, hogy megmutassa az apjának, hogy már nem olyan, mint régen. Hiába, mert mégis sikerült belebonyolódnia hajmeresztő szituációkba. A könyv második fele lett igazán izgalmas, felpörögtek az események. Noah elkezdte az egyetemet, új barátok, bulik, Nick-kel való kapcsolata pedig egyre inkább viharossá vált. 

Nick nagggyon toxikus szerintem, irányításmániás, mindig az legyen, amit ő akar és ahogy akarja, kisajátítja Noaht teljesen. Én nagyon nem szimpatizálok az ilyen extrém viselkedésekkel, szerintem mindenkit megillet a szabadság és a bizalom, régen rossz, ha valaki ennyire nem bízik a másikban. Az anyja viselkedése miatt érthető valamilyen szinten Nick viselkedése, de mégis úgy gondolom, hogy az említett terápiát még lehetne folytatni nála és ezt a legjobb indulattal mondom. Szerintem ez a fajta kontrollmánia már ijesztő. Főleg ha társul az erőszakkal. Úgyhogy Nick viselkedése nagyon távol áll az ideálistól. 

Noahról is van mit írni bőven, az előző könyvben történt események illetve a gyerekkori traumák teljesen kicsúcsosodtak nála és kristálytiszta, hogy külső segítség is kell, hogy kezelni tudja a félelmeit, szorongását. Elkezdi az egyetemet és sokáig kérdés nála az, hogy hol is lakjon, Nicholasnál vagy koliban? Nyilván Nick az első opciót sulykolja, mindenki más pedig a másodikat, Noahnak pedig fogalma sincs mi legyen, de mégis az utóbbi mellett dönt, ezzel újabb vitát szítva kettejük között. Ezzel a lány belecseppent az egyetemi élet krémjébe, egy igazi belevaló lakótárssal maga mellett, Briarrel, akiről később kiderül még ez-az. Bulik, fiútársaság és persze ezek mellé Nick kiakadása is megjelenik. 

A két karakterünk láthatóan nem egyszerű eset, az első részben sem voltak azok, de ez most sem változott. A történet kicsit emlékeztet az Afterra, bár annál izgalmasabb és legalább vannak olyan események, amikre felkapom a fejem. Így volt ez a könyv utolsó 80 oldalán, amit egyszerre olvastam el, nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a végkifejlete ennek a sok drámának és azt kell mondjam, hogy erre nem számítottam. Bár gondolhatná az ember, hogyha az exfeleség, exbarátnő, jelenlegi feleség és mindenki is egy helyen van, akkor az nem biztos, hogy egy békés estét eredményez. Nem is eredményezett, egyik bomba után jött a másik, de nem spoilerezek.:) Az biztos, hogy az írónő ezzel a befejezéssel elérte, hogy a következő részt is elolvassam és folytattam a kis toxikus párosunk drámáját továbbra is.

Viccet félretéve sokat szidtam Noaht és Nicholast is, de az biztos, hogy szeretik egymást, úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy sikerül-e megoldani a problémáikat. Ha szeretitek az ilyen tipikus tinis, guilty pleasure regényeket, akkor ajánlom.:) 

Kollár Betti: A vonzás törvénye + A vonzás szépsége - Könyvajánló

  

Sziasztok! Újabb Kollár Betti regényt pipálhatok ki a listámról és azt kell mondjam, hogy egyre jobban szeretem az írásait. A vonzás törvénye engem elképesztően beszippantott és alig tudtam letenni a hétvége folyamán. Sőt, következő olvasmánynak nem A vonzás szépségét terveztem, de a befejezés után muszáj folytatnom Sere történetét, nagyon érdekel, hogy hogyan alakul. Mivel egymás után olvastam a két kötetet, most egy összevont bejegyzést hoztam.:)

Ha valaki esetleg nem tudta, akkor mondanám, hogy Betti Wattpadon írta a történetet, amit én emlékeim szerint el is kezdtem, de csak úgy,mint a legtöbb sztorit, ezt sem fejeztem be, de itt volt a tökéletes alkalom. 

A vonzás törvénye 

Fülszöveg:

Serenity édesanyjával egy távoli városba költözik, hogy maguk mögött hagyjanak egy múltbéli tragédiát. A lány a helyi egyetemen folytatja tovább a tanulmányait, és már a beiratkozás napján megismerkedik Ace-szel, aki a kar közismert szívtiprójának hírében áll. Ace rögtön meglátja a kihívást Serében, a lány azonban nem dől be a fiú vonzerejének. Hogy lerázza, alkut ajánl neki: ha Ace egy hónapig mellőzi a többi lányt, megkaphatja őt egy éjszakára.

Serének így egyszerre kell szembenéznie a múltjában történt eseményekkel és a fiú iránt érzett egyre növekvő vonzalmával, nem beszélve Rhettről, Ace gúnyos és hűvös legjobb barátjáról, aki a jelek szerint mindig rosszkor van jó helyen. Bár Ace roppant vonzó, úgy tűnik, Serének ez önmagában mégsem elég. Vajon Ace végig csak elcsábítani akarja a lányt, vagy Sere el tudja érni, hogy szép lassan megváltozzon mellette?

Véleményem:

Sere az édesanyjával új helyre költözik és beiratkozik a helyi egyetemre, ahol rögtön sikerül belebotlania a helyi menő srácba, aki nyilván nagyon helyes és igazi playboy hírében áll. Az új jövevény, vagyis Sere nagyon felkelti a fiú figyelmét, egy ideig kerülgetik egymást, Ace folyton keresi a társaságát, végül úgy alakul, hogy egyességet kötnek,  Ace egy hónapig nem léphet semmilyen kapcsolatba lányokkal, cserébe megkapja Seret. Sere ezzel azt akarja elérni, hogy békén hagyja a fiú, azt gondolja, hogy nem bírna ki egy hónapot. 

Eközben egyre több idő töltenek együtt és megismerik egymást, bár elég felszínes a kapcsolatuk ebből a szempontból, mélyenszántó beszélgetések nem történtek, amit én kicsit hiányoltam is a történetből. A történet 1 hónapot ölel fel, ennyi idő alatt nem gondolom, hogy lehet igazán mély kapcsolatokat kialakítani, bár van kivétel, viszont az nem Sere és Ace lesznek szerintem. Számomra valahogy nem illettek össze soha, barátként szerintem tök jók, de valahogy a kettejük köztik kémiai nem jött át.

Sere nem feltétlenül lesz a kedvenc karakterem, az elején nagyon felszínes, előítéletes, de ahogy haladunk előre az időben ez javul és megkedveltem. 

Ace szintén nagyon felszínes ( valaki számolja meg,hogy hányszor írtam le) és kb,csak egy dolog járt a fejében: lányok. Szerintem ő tartogat még érdekességet, úgyhogy kíváncsi vagyok rá, remélem A vonzás szépségében megismerjük. 

De térjünk rá egy kicsit a személyes kedvenc karakteremre, Rhettre. Valamiért nagyon felkeltette a figyelmem a fiú, rejtélyes, zárkózott, de mindig ott volt, ahol szükség volt rá és sokat segített Serenek, annak ellenére, hogy folyamatosan hangoztatta, hogy nem a barátja és csak addig foglalkoznak vele, amíg Ace számára érdekes. Hát meglátjuk ez mennyire igaz,mert a befejezés kicsit másról árulkodott, úgyhogy a bejegyzés megírása után neki is állok a folytatásnak. 

Szerettem azokat a részeket, amikor Sere a fiúkkal volt és jól érezte magát, úgy érezte, hogy tartozik valahova, de örültem, hogy nyitott mások fele és talált barátokat. 

Nekem ez egy tökéletes hétvégi guilty pleasure olvasmány volt a hétvégre, tipikusan olyan, ami ugyan nem tökéletes, de mégis teljesen beszippant a történet és tudni akarom hogy folytatódik, ezért most megyek is olvasni tovább és majd hozom arról is a beszámolót!!

A vonzás szépsége 

Fülszöveg:

Sere és Ace alkuja ugyan felbomlott, de ez nem jelenti azt, hogy Sere végre megszabadult a nehézségektől. Még nem tette túl magát Ace-en, ráadásul újabban zavarban érzi magát Rhett előtt. Változóban vannak a dolgok: Ace mintha már más szándékkal közeledne felé, mint korábban, Rhett pedig egyre nyitottabb és barátságosabb. 

Sere lassan ráébred, hogy szerelmes, de egy vadonatúj kihívással kell szembenéznie, mégpedig azzal, hogy milyen is párkapcsolatban élni. Végre rálel a saját társaságára, és úgy érzi, tartozik valahova, valakihez. Ám nem mindenki az, akinek mondja magát. Meg kell birkóznia saját bizonytalanságával és a kaliforniai élete miatti rossz érzéseivel is. Rég történt eseményekre derül fény, fájdalmas érzések törnek felszínre, de ezúttal már Serén múlik, hogy egyedül néz-e velük szembe.

Vajon sikerül rátalálnia önmagára és a problémák ellenére is kitartania amellett, akit szeret?

Véleményem:

Hogy én mennyire imádtam ezt a részt!! Nekem sokkal jobban tetszett, mint az első, pedig azt is szerettem olvasni, úgyhogy igazán örültem, hogy a polcomon várt ez a rész is. Az tuti, hogy Betti is azon írók közé lépett, akinek az új könyveit egyből be fogom szerezni, nagyon szeretem az írásmódját. 

Feljebb már írtam, hogy nekem Rhett lett az abszolút kedvenc karakterem, így extrán boldog voltam, hogy ő került a középpontba és végre kicsit megismerhettük. Ő egy igazán érdekes, többrétegű karakter, akit szerintem 100%-osan még a szülei sem ismernek, de végre kicsit jobban megmutatta magát. Olyan fiú, aki figyel a barátnőjére, szeretteire, mindig kiáll mellettük és a javukat nézi, okos, kommunikatív, aminek még fontos szerepe lesz. Udvarias, kissé makacs illetve rengeteg olyan szokása van, amiből nem enged. Sererel is igazán figyelmes volt, mindig próbálta megnyugtatni, biztosítani arról, hogy hogy érez.

Egy nagyon fontos témát boncolgat az írónő ebben a kötetben, különösen első komoly kapcsolat esetén megjelenik a bizonytalanság. Nem vagyok elég szép, elég okos, elég ambíciózus, nem vagyok elég semmilyen téren. Jobbat érdemel. Nem illek hozzá. A munkatársai szebbek, okosabbak. Ezek mind megjelentek Sere gondolatai között, de gyanítom nincs egyedül ezzel a problémával és sokak fejében megjelennek ezek a gondolatok. Ha egyszer belekerülünk ebbe a spirálba nehéz kimászni belőle, hacsak nincs mellettünk egy olyan férfi, mint Rhett, aki meg tud győzni az ellenkezőjéről. Sokadjára is leírom, hogy imádtam Rhettyt, egyrészt emiatt is. Egy jó párkapcsolat alapja a kommunikáció, nem csak arról, hogy mit csináltunk ma vagy mi legyen a vacsi, hanem igenis meg kell osztani ezeket a gondolatokat is, nem lehet tabu, mert akkor valami nem jó abban a kapcsolatban. Szerintem szuper, hogy Betti ezzel a fiatalabb korosztálynak is jó példát mutat a kommunikáció fontosságáról. 

Sere gondolataival tudtam azonosulni, teljesen olyan volt, mint bárki abban a helyzetben, korosztályban. Szerintem az egyetemisták nagy részében felmerül az, hogy egyáltalán miért csinálják, már nem tetszik, semmi értelme, mi lesz belőlük, ha végeznem, ezzel én is így vagyok jelenleg végzősként, úgyhogy ezt 100%-osan át tudtam érezni és tök jó, hogy ez is megjelenik  a könyvben. Minden felnőtt azt hajtogatja, hogy "jajj, fiam, addig jó, amíg tanulsz", ez valamilyen szinten igaz is, de nekünk is sok nehézséggel kell szembenéznünk. 

Nem véletlenül mondják, hogy egy túlgondolós embernek jó ha a párja jó kommunikációs képességekkel rendelkezik.:)

Összességében én nagyon szerettem ezt a könyvet, szerintem tök jó és pozitív a mondanivalója, úgyhogy én mindenkinek ajánlom Betti többi könyvével együtt. 

Hamarosan Cage és Jackie történetét is sorra kerítem, addig is sziasztok!   

Sarah Hogle: Megérdemlitek egymást - Könyvajánló

 Sziasztok! Ma általam nagyon várt könyvről írnék nektek, elöljáróban annyit, hogy tetszett, de nem vagyok maradéktalanul elégedett a történettel. Köszönöm szépen a recenziós példányt a Kossuth Kiadónak! 

  

Fülszöveg:

Amikor ​az ősellenséged történetesen egyben a vőlegényed is… 
A „boldogan éltek, míg meg nem haltak” sokkal bonyolultabbá válik ebben az elvetemülten vicces, romantikus komédiában, ahol szerelmesekből ellenségek, majd valódi szerelmesek lesznek.

Naomi Westfieldnek tökéletes vőlegénye van: Nicholas Rose tartja neki az ajtókat, megjegyzi az éttermi rendeléseit, ráadásul olyan előkelő családból származik, amilyenbe bármelyik menyasszony szívesen bekerülne. Sohasem veszekednek, és éppen a három hónap múlva esedékes fényűző esküvőjükre készülnek. Naominak azonban rettenetesen és totálisan elege van a férfiból… 
Naomi ki akar szállni, de van egy bökkenő: amelyik fél felbontja az eljegyzést, annak kell állnia a vissza nem térítendő esküvői költségeket. Amikor Naomi rájön, hogy Nicholas is csak színleli az elégedettséget, harcba szállnak egymással csínytevések, szabotázsok és teljes érzelmi hadviselés formájában. 
Ám ahogy egyre közeleg a visszaszámlálás az esküvőig – ami vagy megvalósul, vagy nem –, Naomi azon kapja magát, hogy az elszántsága meginog. Mert most, hogy már nincs vesztenivalójuk, végre önmaguk lehetnek, és jól érzik magukat azzal, akire a legkevésbé számítanának: egymással.

 

Rendeld meg ITT.

 

Naomi és Nicholas esküvője 3 hónap múlva esedékes, de Naomi úgy érzi elege van Nicholasból és a családjából is, na meg abból, hogy semmi beleszólása nincs abba, hogy milyen lesz az esküvőjük. Szívesen felbontaná az eljegyzést, de vissza kellene fizetnie minden pennyt, úgyhogy inkább megpróbálja rávenni Nicholast, hogy ő bontsa fel. Itt kezdődik kettejük harca és a nagyon szórakoztató pillanatok.

Mindketten elkezdik egymást idegesíteni különböző dolgokkal, csínyekkel, például így kerülnek fel a plafonra Naomi alsóneműi is.

 

Ezek a jelentek, csínyek szerintem elképesztően szórakoztatóak voltak, én nagyon sokat nevettem rajtuk. Ennek ellenére elismerem, hogy borzasztóan gyerekesek voltak, különösen Naomi részéröl hiányzott a kommunikáció, amivel rengeteg gondot és kételyt megspórolt volna magának, de helyette rögtön kombinált és levonta a saiát (téves) következtetéseit. Hálistennek nem maradt fejlődés nélkül igy a könyv végére bennünk is tudatosulhat, hogy bármilyen emberi kapcsolatban a kommunikáció az egyik legfontosabb dolog. Nem lett a kedvenc karakterem azt kell, hogy mondjam, ő az aki jobban lehúzta a könyvet nálam és miatta adok 4 csillagot. Sokszor nem tudtam hova tenni a viselkedését, ha már nem szereti miért van vele, illetve miért is nem kérdezi meg Nicholast az ő érzéseiről. Azért erre a pontra is eljutottunk egy vitájuk során és végre Nicholas oldaláról is megérthettünk, hogy miért jutottak el idáig a kapcsolatukban és újfent a kommunikáció hiányán volt a hangsúly, igazából mindkettejük részéről. 

 

Nicholas részéről is megvolt a fejlődés, végre kiállt magáért, Naomiért és a kapcsolatukért a rendkívül irányításmániás anyjával szemben. Én sosem fogom megérteni, hogy miért nem lehet leültetni és megmondani, hogy ez és ez zavar és hagyjon végre élni, mint az,ahogy ezt is megoldották végül. Viszont szépen építették újra a kettejük közötti kapcsolatot és bizalmat, talán kellet is nekik ez az eltávolodás, hogy igazán megismerjék egymást és újra nekifussanak a közös kapcsolatuknak. Realizálták végre, hogy ha van egy probléma, akkor ők ketten vannak a problémával szemben és nem pedig egymás ellen. 

 

Ha konfliktuskezelési ötleteket kerestek akkor nem ezt a könyvet ajánlom, mert rendkívül rosszul sikerült a problémákat megoldani, de a végére mindketten (azért inkább Nicholas) megosztotta az őszinte gondolatait és sikerült közös nevezőre jutni.

Viszont végre kaptunk egy olyan könyvet, amely egy (mégha nem is túl jól) működő kapcsolatról és a felmerülő gondokról szól, nem pedig a kapcsolat kialakulásáról, kezdeti rózsaszín ködről. Talán nem kell bemutatnom egy kapcsolat első heteit, hónapjait, amikor minden happy, romantikus, randik stb, aztán jön a feketeleves, felszáll a rózsaszín köd és jön az a fejezet, ami Naomit és Nicholast is elérte, vagyis belekényelmesednek a kapcsolatba, nem dolgoznak rajta aktívan, nem beszélik meg, hogy mire gondol a másik vagy éppen mit szeretne. Érdekes volt erről is olvasni, nekem tetszett ez a vonal is.  

 

Összességében nem ez a legjobb romkom, amit olvastam, de nem is mondanám rossznak, ha eltekintek attól, hogy Naomi mennyire gyerekesen tudott viselkedni, bár számomra nem ő volt a legidegesítőbb női karakter, akiről olvastam. Olvasmányos, tényleg szórakoztató az írásmódja az írónőnek, engem nagyon beszippantott és gyorsan is haladtam vele.