Sziasztok! Újabb hosszú kihagyás után visszatértem egy értékeléssel, most egy novellás kötetről írnék nektek, amelyben 12 new adult történetet olvashattok.
Köszönöm a Könyvmolyképző kiadónak a recenziós példányt!
Ahogy feljebb is említettem 12 novellát tartalmaznak, amelyek ugyan mind romantikusak, mégis mindegyikben van valami, ami különlegessé teszi. Régebben nem voltam egy kifejezett novella fan, de amióta egyetemre járok és az olvasásra jutó időm jelentősen lecsökkent sokszor nyúlok ezekhez, mert rövidek, így ha csak egy fél órám van, akkor is a végére tudok érni a történetnek és nem fog hetekig várni rám egy fejezet, hogy befejezzem. Ezért szeretem pl. Rupi Kaur könyveit is, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz, most maradjunk a novelláknál.
Amikor megláttam a kötetet rögtön felcsillant a szemem, szerintem az eddigi bejegyzésekből mindenkinek feltűnt, hogy a kedvenc műfajom a romantika, így vizsgaidőszakra tökéletesnek gondoltam a könyvet. Ugyan vizsgaidőszakban csak 2-3 novellát tudtam elolvasni, de most félév elején befejeztem, hála a karanténnak…
De térjünk is rá a kedvenceimre, vannak olyan történetek, amiket szeretnék kiemelni.
Zelei Vivien:Hazatérés műve nagyon tetszett, valamiért odavagyok az ilyen újra egymásra találós, eltitkolt gyerek témájú történetekért, ami azért fura, mert a valóságban nem hiszek a második esélyekben. Na de könyvekben annál inkább, úgyhogy imádtam, mindkét karakter szimpatikus volt, szívesen olvastam volna hosszabb formában is.
Antal Viktória Tamara: A Jensen-hatás: Ez is egy olyan történet volt, amit el tudnék képzelni egy teljes hosszúságú rubin pöttyös könyvként. Mindkét srác szimpatikus volt, valamiért a meleg, sportoló srácokról szóló könyvekről Sarina Bowen Him könyve jut eszembe, úgyhogy szerintem akinek az tetszett, annak ez is tetszeni fog.
A harmadik, amit ki szeretnék emelni egy kedves bookstás barátnőm, Kalivoda Lilla Út önmagamhoz története, talán ezt mondanám kedvencemnek, mert ezzel tudtam a legjobban azonosulni. Másrészt meg aki ismer, az tudja, hogy mennyire imádom Olaszországot, Velencében is jártam már, így tényleg 5 csillagos a történet. 22 évesen abszolút át tudom érezni ezt az útkeresést, van nekem is olyan barátnőm, aki már házas, dolgozik, házat vásárol. A másik diplomát ír, én meg örülök, hogy eljutottam egyetemi tanulmányaim feléig és már csak 2 és fél év van hátra. Hajlamos vagyok én is kicsit letargiába esni, hogy kicsit olyan, mintha nem haladna az életem, magányos vagyok, egyetem mellett én nem tudok dolgozni, nem engedi az órarendem, de ez rendben van. Mindenki a saját maga maratonját futja, a saját sávjában, nem kell a másikkal foglalkozni, ez egy maraton, nem sprint. Abban is hiszek, hogy mindenki megtalálja azt az utat, azt az embert, aki neki van megírva, tudom sokak szerint ez klisé, de én így gondolom. Holnap estig tudnám fejtegetni a témát.
Ne érje szó a ház elejét, hogy sosem mondok negatívat, így nézzük azt is, ami kevésbé tetszett. Nem azt mondom, hogy rosszak, csak nem feltétlenül éltem annyira ezeket. Az egyik Sereg Gitta:Leszek a boszorkányod. Annyira nem vagyok oda a jóslásos dolgokért, illetve az alakváltókért sem, úgyhogy nem jött be, de annak örülök, hogy egy fantasy is bekerült. A másik, ami nem feltétlenül lett kedvenc az Vittorio Verossi: Club 69, nem is azt mondanám, hogy nem tetszett, inkább szokatlan volt, kissé meglepő dolgokkal, mint az a club 69 illetve meglepő fordulatok is voltak benne, úgyhogy belegondolva amúgy nem volt rossz, szóval már magam sem tudom, hogy miért került ide.
Összefoglalva mindent, ajánlom a kötetet, ha ti is időhiányban szenvedtek, de mégis szeretnétek valamit olvasni, illetve akkor is, ha szimplán csak szeretitek a novellákat.:)